Magyar boltok Vapiban

Ez a történet még tavaly szeptemberre nyúlik vissza, amikor Judit egy óriásplakáton felfedezett valami érdekeset. Azóta a plakátok eltűntek, de szerencsére egy kisebb verzió még akadt belőle a városban. Ránézésre semmi különös sincs a képen látható miniplazán.

Ha csak annyi nem, hogy mindez itt Vapiban épül, közvetlenül teherautókat javító műhelyek és a helyi ipartestület krikettpályájának szomszédságában. Nem lesz túl nagy, ahogy elnéztem az építkezést, de komoly előrelépés az általam csak garázsboltoknak nevezett árusítási formához képest.

De érdemes kicsit közelebbről is szemügyre venni, hogy mégis milyen boltokat fogunk megtalálni ebben az apró plazában. Lesz egy Parker tollakat árusító bolt, ami nagyon jó ötlet mivel előszeretettel hordja minden fontos ember a tollát az ingzsebében. A márka Indiában nem ismeretlen, jó ötlet Vapiban is márkaboltot nyitni. A Cocoons cég napszemüvegekkel akar tarolni itt helyben. Szintén kiváló ötlet, mert az év háromnegyed részében igen erősen tűz a nap.
Lesznek azonban a hátsó szekcióban, a tervezett bejárattól kissé távolabb is üzletek. Na ide sikerült a magyaroknak betörniük! Igazából már csak az az egy gond van, hogy annyira rejtélyesre sikerült a cégek molinója, hogy csak találgatni lehet az árupalettát illetően. Mert ugye a Megújító bőrápolás még eléggé egyértelmű, de a célegyenesben cégnév már kissé talányos. Én nem tudom ki hogy van ezzel, de azért én kissé bizarrnak érzem a harmadik magyar cég szlogenválasztását: Álmában lepi meg... De mégis mi? Vagy ki? Aligha gondolt bele a tulaj, hogy milyen negatív reakciókat válthat ki egy rosszul kiválasztott szlogen.

A lényeg az, hogy az ipari vonal után a kiskereskedelem területére is betörtek a magyar vállalkozások. Szerintem a siker már a neveknek köszönhetően is garantált egy olyan piacon, ahol minden második céget Om/Krishna/Shiva Enterprise-nak hívnak.

Monszun 2009 - Kezdődik!

A lapok is megírták, és az Indiai Meterológiai Szolgálat is kihirdette, hogy a szombati nappal hivatalosan is kezdetét vette a monszun Dél-Indiában. Május 26-ra jelezték, de +/-4 nappal, így végülis bejött nekik. Egy héttel később június 1-én szokott jönni. Az igazság az, hogy már várjuk, hogy ideérjen. Nem az időnként ellehetetlenülő élet miatt, hanem már a meleg eléggé nehezen viselhető. A lakásban állandósult a 32+ fokos hőmérséklet éjjel-nappal, a légkondik rengeteget mennek. Takarítani is például csak úgy tudtunk hétvégén (késő este), hogy szobáról szobára haladtunk, és mindegyikbe be kellett kapcsolni a légkondit. Előre félek a jövő havi villanyszámlától...

A sokéves átlag szerint olyan tíz napba telik, hogy ideérjen délről az eső (mi valahol a június 10-i vonal mentén vagyunk a lenti térképen). Egyrészről felkészültünk rá, mert a lakás belső szépítését befejeztük két hete azzal, hogy komolyabb neonvilágítást szereltem fel a halovány izzók helyett. Sajnos csilláros megoldás itt nem menő, az álmennyezetbe beépítetett szeretik, de arra nekünk nincs lehetőségünk. Szóval a borús napokon legalább lesz elég fény. Másrészről fel kell tölteni a készleteket, így jövő hétvégén gyorsan beugrunk vásárolni egy utolsót Bombayba. Monszun alatt eléggé kiszámíthatatlan a közlekedés, és az utak is egyik napról a másikra nagyon kátyúsak lehetnek, így jobb nem kockáztatni később. A szerencse az, hogy Damanban találtunk már húsforrást, és ha Judit pont nem is süt finom házi kenyeret, akkor is van itt pár pékség, ahol kicsit jobb minőségű toast kenyeret lehet venni.

Macskazene

Javában dúl a 2009. évi esküvői szezon. Minden arra alkalmas napon, ami jelenleg szinte mindegyikről elmondható, számos lagzi van Vapiban és Damanban. Miután mi a város szélén, majdnem már Damanban lakunk, ezért bőven kijut nekünk a jóból. A környéken több ún. party plot van, ahol lehet ilyen nagyszabású rendezvényeket tartani.

Két dolog van, amit valahogy nem sikerül megérteni a helyi lagzikban. A petárdázás, tűzijáték hozzátartozik az ünnepléshez, ez rendben van. De mi értelme van fényes nappal fellőni a rakétákat?! Mert a hétvégén többször is lehetett hallani heves durrogásokat délkörül és kora délután több helyről.

A másik felfoghatatlan a zene. A gond az, hogy sok esetben nem mindenféle ismert vagy kevésbé ismert slágerek hangjai hallatszanak el idáig, hanem valami alkalmi szintetizátort pötyögtető muzsikus produkciója. Gondolom olcsóbban kijön egy ilyen, mint egy komolyabb banda. A dallam nem más, mint három hang gyors egymásutáni lejátszása, majd bizonyos időközönként egy negyediké is. A szám végét meg úgy zárják le, mintha rátenyerelnének a billentyűkre. Nem kell Zeneakadémiát végezni ahhoz, hogy ki lehessen erről jelenteni, hogy teljességgel disszonáns hangokból áll az egész. Komoly fájdalmat okozott tegnap este, amikor egészen éjjel fél kettőig nem hagyták abba. Nem értem, hogy miként lehet ezt közelről elviselni ennyi ideig. Szerintem valaki fizetett neki, hogy fejezze már be.

Nem vidám vasárnap

Eddig már kb. 23 000 km-t levezettem az indiai utakon, és igazán nagyobb balestem egy tanuló időszaki koccanáson és pár karcoláson kívül nem nagyon volt. Aki látta már, hogy milyen itt a közlekedés az értheti csak meg igazán, hogy ez igenis nagy teljesítmény. Hiába én vagyok az óvatos, hiába tartok be olyan KRESZ szabályt, ami otthon a rutin vizsgához is kell, de itt sosem hallottak róla (pl. indexelés), akkor sem tudom azt kiküszöbölni, hogy itt a legtöbb vezető balesetforrás pozitív.
Vasárnap kora délután el kellett ugrani a boltba pár dolgot venni. Csak én mentem, Judit itthon maradt. A lakóparkból úgy lehet Vapi felé menni, hogy kb. 100 méter után vissza kell fordulni, ugyanis csak ott szakad meg a két oldalt elválasztó betonsáv. Mivel a Daman felé haladók sokszor nem számítanak arra, hogy aki kifordul a lakóparkból az egyből vissza is akar kanyarodni, ezért mindig időben elkezdek finoman fékezni. Ezzel azokra akarok hatni, akik legalább a féklámpát figyelik. Sőt, hamar elkezdek jobbra indexelni, hátha van olyan sofőr, akinek ez némi plusz információt jelent. Néha akad, de vasárnap pont pechem volt.

A mögöttem jövő motoros vette a jeleket, és szépen kikerült, amikor én már az átjárónál állva arra vártam, hogy a szemből jövők elfogyjanak. Valami oknál fogva bele néztem a visszapillantóba, és látom, hogy jön egy másik motor rajta három fickóval. Egyre közelebb és közelebb, és már kerülnének ki, amikor csattannak. Konkrétan a Honda lökhárítója bal oldalán. Aztán szépen, mandinerből le balra, és dőlnek el.
Motort leállítottam, kiszállok, látom, hogy tápászkodnak fel. Kérdem, hogy jól vannak-e? Jól. Mutatom neki, és közben angolul magyarázom, hogy nem látták, hogy villog ez a vacak, és ég a féklámpám? Semmi érdemleges reakció, csak sűrűn kérnek elnézést. Tudtam, hogy semmit sem lehet ilyenkor tenni: nincs betétlap, nincs ezeknek annyi pénzük, hogy egy javítást kifizessenek (rengeteg karcolt, megnyomott, sérült autó van), rendőrt nem tudok és nem is fogok hívni. Pláne, amikor megláttam, hogy őket is súlyos kér érte. Az egyik fickónál volt egy kis fekete szatyor. Abból meg szépen csurgott valami kifelé. Hamar kiderült, hogy mi: whisky! Így már minden világosabb, hogy miért kérnek annyira elnézést, meg hogy mégis miként lehet egy két sávos úton totálba beleszaladni egy kocsiba amikor senki nem volt a másik sávban mellettük. Gondolom már ittak, és hát a negyven fokos meleg sem a reakcióidő javulását segítette.


Kész, ezekkel én itt többre nem fogok jutni! Szépen mindenki menjen a dolgára, majd a biztosító kifizeti. Kissé másként működnek, mint odahaza, és éppen ezért nem lesz gond. Kifizetnek azok mindent, csak kell egy jó ügyintéző. Az meg csak akad.
Ahogy megfordulok, hogy szálljak be, két koldus állja el az utamat. Ezek meg honnan kerültek elő?! De tényleg, sehol nem láttam őket két perccel ezelőtt. Tartják a markukat, hiába próbálom lerázni őket. Már magyarul mondom nekik, hogy most törték össze a kocsit, ami nekem nem a legjobb, és pont ekkor akarnak pénzt kérni tőlem? Ez azért eléggé tolakodó, így inkább beültem és elhajtottam bevásárolni.
Hétfőn bent elmeséltem az egészet a főnökömnek. Elintézték, kocsi ment a szervizbe, ott majd lepapíroznak mindent a biztosítóval. Ideiglenesen egy tartalék céges autót kaptunk kölcsön. Ford Ikon, amiről otthon soha az életemben nem hallottam. Kicsit fapados, meg olyan érzésem van benne, mint ha egy matchboxot vezetnék, de azért megteszi. Van benne légkondi, ami talán a legfontosabb, és még pár nagyobb kő a csomagtartóban. Lehet, hogy túl könnyűnek ítélte valaki a kocsit ezért rakta bele.


Gyorsan utánanéztem, hogy mégis mi ez a Ford Ikon. Nem más, mint a Fiesta Indiában gyártott sedan változata, de még a régebbi sorozatból. Jelenleg az újabb verziója már Fiesta néven fut, de külsőre nem sok köze van az otthon ismert rokonához.

Tanuljunk angolul!

Egyrészt a gyarmati örökség, másrészt az időben jött felismerés miatt is sokan beszélnek angolul Indiában, ez azt hiszem eléggé ismert. Mondjuk főként a fiatalabb nemzedék, mert előtte nemzeti büszkeségből, illetve semmi által sem kényszerítve az angol nyelvet kevesen tanulták országszerte. Most, hogy a világ egyik legdinamikusabban fejlődő gazdasága az övék, és sorra jönnek ide a nyugati cégek, sokan ráébredtek arra, hogy a nyelvi tudásukat nem árt pallérozni.
Ezeket az embereket célozta meg hirdetésével egy nyelvstúdió Vapiban. Szórólapjukra egyik reggel az újságba behúzva találtam rá. Nekem megvan a kialakult véleményem a helyi angol minőségéről, de ez inkább legyen majd egy külön bejegyzés később. Szóval van ez az indiai angol, és hogy is mondjam... nem az az oxfordi. Ez még nem is lenne gond, de azért annyit csak el lehetne várni egy nyelvoktatást kínáló cégtől, hogy a hirdetésében legalább angolul helyesen írjon (a gujarati helyesírást nem tudtam leellenőrizni). Mert milyen lehet a tanítás egy olyan helyen, ami úgy reklámozza magát, hogy Beszéljen folyékonyan angolul 1 hónapok alatt? Én ezért egy árva rúpiát sem fizetnék ki!

Fellélegeztünk!

Vagyis főként én. Múlt hét csütörtökkel véget ért a közel egy hónapos szigorított határellenőrzés Damannál. Pénteken első dolgom volt munka után, hogy megnézzem mégis mi a helyzet arra. Gujarati rendőrök sehol, a damaniak meg csak a teherautóktól szednek be valami papírt, ahogy azt szokták. Ami egyből feltűnt, hogy az összes alkoholt árusító hely előtt (boltok és éttermek) rengeteg gujarati rendszámú kocsi és motor parkolt. Na persze, még hogy ezek nem isznak! A szokásos helyen vettem nyolc sört, mert hát nagy meleg van itt ugyebár, valamint Juditnak egy üveg bort. Így pár napig nem kell menni. A határon és utána rá se néztek az autóra. A több hetes rendőri jelenlétre már csak az egyik sáv közepéig behúzott kordon, és egy üres tábori sátor emlékeztetett.

A sokat emlegetett választásokról képeket hozott le a hétvégi Times of India. Elöljáróban annyit, hogy itt azzal jelzik az illető szavazott-e, hogy kap valami igen ragaszkodó festéket a mutató ujjára a körme környékére. Legalábbis a "gyere szavazni te is!" jellegű tv-spotban azt mutogatta mindenki.
Mivel Mumbaiban most voksoltak a hírességek, ezért kihagyhatatlanok voltak a helyi celebekről a képek. Nem tudtam nem kinevetni ezeket az embereket. Az még rendben lenne, hogy itt esetleg nem bír obszcén tartalommal a középső ujj mutogatása, de azért ezek a hírességek jártak már a világban sokfelé, és nem hinném, hogy ne lennének tudatában a világ nyugati felén ezen megnyilvánulás jelentésével. Bár az is lehet, hogy a helyi politikáról akarták kifejezni a véleményüket. Nem lennék meglepődve.

Flip the bird, Bollywood!

Annak aki látta a Gettó milliomost: a képen látható körszakállas úr aláírását szerzi meg a kis Jamal nyakig... szóval amikor a budiból sikerül kiszöknie.