Macskazene

Javában dúl a 2009. évi esküvői szezon. Minden arra alkalmas napon, ami jelenleg szinte mindegyikről elmondható, számos lagzi van Vapiban és Damanban. Miután mi a város szélén, majdnem már Damanban lakunk, ezért bőven kijut nekünk a jóból. A környéken több ún. party plot van, ahol lehet ilyen nagyszabású rendezvényeket tartani.

Két dolog van, amit valahogy nem sikerül megérteni a helyi lagzikban. A petárdázás, tűzijáték hozzátartozik az ünnepléshez, ez rendben van. De mi értelme van fényes nappal fellőni a rakétákat?! Mert a hétvégén többször is lehetett hallani heves durrogásokat délkörül és kora délután több helyről.

A másik felfoghatatlan a zene. A gond az, hogy sok esetben nem mindenféle ismert vagy kevésbé ismert slágerek hangjai hallatszanak el idáig, hanem valami alkalmi szintetizátort pötyögtető muzsikus produkciója. Gondolom olcsóbban kijön egy ilyen, mint egy komolyabb banda. A dallam nem más, mint három hang gyors egymásutáni lejátszása, majd bizonyos időközönként egy negyediké is. A szám végét meg úgy zárják le, mintha rátenyerelnének a billentyűkre. Nem kell Zeneakadémiát végezni ahhoz, hogy ki lehessen erről jelenteni, hogy teljességgel disszonáns hangokból áll az egész. Komoly fájdalmat okozott tegnap este, amikor egészen éjjel fél kettőig nem hagyták abba. Nem értem, hogy miként lehet ezt közelről elviselni ennyi ideig. Szerintem valaki fizetett neki, hogy fejezze már be.