Indian Exposure avagy Miért éppen India?

2009-03-21

A dobozkor vége

A tegnapi nap legfontosabb eseménye nem a magyar feliratos áru, hanem a fali konyhaszekrényünk felszerelése volt. Így több havi dobozokból élés után végre megszűnt ez az állapot a lakásban. Igaz, fél napunk ráment, hogy felügyeljük az asztalosokat, de a korábbi tapasztalatokból kiindulva jobb volt így. Meglepő módon ez a darab sikerült még a legjobban a konyhai barkácsolásaik közül. Persze nem egy IKEA dizájn, és nem is profi munka, de itt a célnak megfelel.
Az előtörténetéhez az is hozzátartozik, hogy a papírra vetett ötletünket látva erősködtek, hogy túl nehezek lesznek az ajtók, és a zsanérok nem fogják elbírni. Legyen inkább háromosztású! - javasolták ők. Mivel ezzel a kialakítással kevesebb tárolóhelyünk lett volna, és teljesen elütött volna az alatta lévő darabtól, így némi hangerőemeléssel tudtukra adtuk, hogy oldják meg a problémát, és olyat készítsenek, amilyet mi kértünk. A nagy megoldás nem volt más, mint három zsanér alkalmazása a megszokott kettő helyett. Bravó, csak egy kicsit gondolkodni kellett, és máris megoldottátok!

Ilyen előzmények, és a mi kéthetes távollétünk miatt, ami alatt le kellett volna gyártani ezt, csak ezen a héten készült el. A falra történő rögzítést is érdekesen oldották meg. Hoztak magukkal két L-vasat, ami alátámasztásnak szántak. A falhoz hat darab véletlenszerű eloszlást követő nem túl méretes csavar rögzíti a szekrényt. Ezeket belülről, a hátsó és oldalsó lemezt átfúrva csavarták a falba. Az egyik tárolórészben három, a másikban kettő - de teljesen máshol lévő, mint az előző három - valamint egy az oldalsó falban. Ez utóbbi még teljesen más fajta is, mint a többi, de ezen nem kell fennakadni.
Szóval sikerült kissé furcsa megoldásokkal, de masszívan rögzíteni a szekrényt. Az csak alaposabb szemrevételezéskor derült ki, hogy a felfúrt L-vasak, és a szekrényalja közé simán be tudok rakni egy papírlapot, vagyis nem tartanak azok semmit! Ennek ellenére tegnap este birtokba vettük, és az összes dobozt, amiben a tányérok és poharak voltak, kiraktuk a szemétbe. Végre!