Ablak becsuk, villany leó!

Ez a bejegyzés pont akkor kerül ki, amikor a menetrend szerint felszáll a repülőnk München felé. A lakást kipakoltuk, a bőröndöket pedig be. Igaz, szombat este nyolckor derült ki, hogy nem lesz elég hely az összes dolognak. Félóra alatt kerítettem egy újat, és így már sikerült betuszkolnunk mindent. Hat csomagot adunk fel, ami két személynek ennyi időt figyelembe véve nem is olyan sok. Na, majd meglátjuk, hogy súlyra sok lesz-e. Ha igen, akkor az tuti az öntött Buddha miatt lesz.

Most mondhatnám azt, hogy ennyi volt a blog, de nem teszem. Mert van még a tarsolyban pár történet, amit szeretnék leírni mielőtt a feledés homálya végleg betakarja. Otthon úgyis lesz idő rendezgetni az emlékeket, és így lesz alkalom is arra, hogy pár történetet és helyzetet visszatekintve megírjak.

Köszönöm mindenkinek, hogy rendszeresen olvasott, és ígérem érdemes lesz visszanézni ide még a következő hónapokban.

Mr. Peter