Látogatás a vén kuruzslónál

Bármikor eszembe jut a következő helyzet, mindig azon gondolkodom, hogy mennyire erőltetnem kellett magamat, hogy ne nevessek a doktor arcába. Történt ugyanis, hogy pár hete folyamatosan csípősebbnél csípősebb ételeket ettem egész héten át. Meg is lett az eredménye, de most nem gyomorrontás formájában. Valószínűleg a sok fűszer és csili rendesen kiütötte a bőrömet. Tele lettem eléggé nagy piros foltokkal, amik elképesztő módon viszkettek is. A helyzet nem tűrt további halasztást, főnököm segítségével kerestem egy bőrgyógyászt Vapiban.
Meg is látogattam még aznap az esti rendelési idő alatt. Várakozás közben nézegettem az orvosi rendelők elmaradhatatlan ijesztő kellékeit a szembelévő falon: az elérhető kezelések voltak előtte-utána képekkel megtámogatva. A bőrheg eltávolításától a lézeres szőrtelenítésen át egészen az arcvasalásig volt minden a tablón. A fényképek borzasztó minőségűek voltak, mert egytől egyig valami ócska mobillal készültek, aztán meg kinagyították őket. Végre én kerültem sorra, kikérdezett, megvizsgált, írt fel krémeket és gyógyszert, sőt még laborvizsgálatot is végeztetett. A vizeletvizsgálathoz a mintaprodukálást el kell mesélnem. Otthon azért minden laborban kisebb-nagyobb csészékbe vagy poharakba kell a tisztelt páciensnek céloznia. Itt meg mit adtak? Egy akkora kémcsövet, amit a vérvételhez használnak. Sok sikert! Ez még mind hagyján lett volna, ha a wc legalább megütötte volna egy harmincéves MÁV-vagon mellékhelyiségének tisztasági szintjét. Ez utóbbi egy csillogó és rózsaillatú terem ehhez képest. Azt hiszem nem túlzok, hogy ha azt mondom, ez volt a legmocskosabb wc amit eddig láttam Indiában. Ja, és azt nem is említettem, hogy ez mind egy kis magán kórházban volt, aminek része volt a bőrgyógyász rendelője is.
Szerencsére a felírt gyógyszerek és krémek hamar elmulasztották a panaszaimat. Egy hét múlva visszamentem kontrollra. Doktorhoz be, kérdezte javultam-e. Mondtam igen, már alig vannak kiütéseim. Megvizsgált, bólogatott, majd nagyon komolyan az arcomba nézett, és a következőt mondta:

-Látom eléggé ráncos a homloka, és a szeménél is vannak szarkalábak már. Ezek idővel egyre mélyebbek lesznek. Arcáról aggodalom sugárzik, és ez inkább elijeszti az embereket.

Tény, kicsit gondterheltebbek voltak azok a napok, ezért nem vigyorogtam rá. És akkor a bőrgyógyász levonta a következtetést, és a következő terápiát javasolta:

-Botoxszal kéne kezelni!

Micsoda?! Botox? Egy harmincéves férfinak? Azért ennyire nem vagyok még gyűrött, a fene enné meg! Majdnem kinevettem a vén kuruzslót - mert innentől már csak így tudtam gondolni rá. Próbáltam kedvesen lebeszélni, hogy nekem mindig is megvoltak ezek a ráncok (ami igaz, szerintem), meg hogy Európában a botox főleg a gazdagok heppje, és mennyire nem oké egy idegméreggel injekciózni, de csak győzködött. Végül megköszöntem az eddigi közreműködést, és egy újabb recepttel távoztam tőle. Nem, nem a botox ampulla volt felírva rá! Elvileg vissza kellett volna mennem még egy kontrollra, de ezek után már nem tudtam komolyan venni a vén kuruzslót.