Hipermarketes rongyrázás

Ahogy már Judit is írta, megkezdtük a visszaszámlálást a decemberi hazaútig. Már kevesebb, mint öt hét van hátra, de eléggé sűrűnek ígérkezik. Készleteink lefogytak, ezért hétvégén bementünk Mumbaiba egy utolsó bevásárlásra. Eléggé elszoktunk már attól, hogy oda három órát utazzunk, majd kb. két óra bevásárlás, utána ebéd, végül kissé több, mint három óra kocsiút vissza Vapiba.

Ilyen bevásárlásokkor mindig kitomboltuk magunkat. A húskészleteket feltöltöttük, ami azt jelentette, hogy négy-öt adag félkilós csirkemell-filét vettünk, amit lefagyasztottunk. Így egy hónapra megvolt a hétvégi jutalom ebéd: hús! A tombolásunk másik fele viszont már-már olyan luxusszintet ütött meg, mintha egy párizsi ötcsillagos szállodában orosz kaviárt rendeltünk volna némi pezsgővel a szobaszerviztől. Nem szégyellem, kimondom büszkén és egyenesen: import ételeket vettünk. Mi ebben a különös, amikor otthon az összes olcsó szupermarket tele van Európa minden szegletéből áruval? Az, hogy az indiaiak hatalmas védővámokat vetnek ki az importra. Mondjuk nem igazán értem, hogy ha itt csak három felé sajt van (mozzarella, cheddar és pizza sajt), amik még éppen a fogyasztható ipari rémálmok kategóriájába tartoznak, akkor miért is kell büntetni az igazi sajtokat? A legtöbb import kajának nincs meg a helyi verziója, de ha létezik is, nem biztos, hogy pariban vannak egymással. Az indiai termékek árait messze felülmúlják a külföldiek, de inkább jöjjön egy kis rongyrázás, hogy mennyire jól megy nekünk. Lehet hűzni meg cöcögni, kérem szépen! De azért mindenkinek figyelmébe ajánlanám emellett, hogy mennyire működik itt is a globalizáció.

• Svájci málnalekvár, 350g - 165 Rs (660 Ft) - ez legalább gyümölcsből van, nem műanyagból és aromából, mint a helyi 40 Rs-ért. Egyszer vettem málnadzsemet, remélem nem okozott maradandó károsodást.
• Svájci méz, 350g - 199 Rs (800 Ft) - az indiai méznek (50 Rs/200 Ft) szerintem rossz íze van
• Francia borsos sajt, 150g - 395 Rs (1580 Ft)
  
• Szeletelt francia ementáli, 200g - 394 Rs (1580 Ft) - ebből kettőt is vettünk
• Spanyol gyümölcsjoghurt, 4 darabos kispoharas kiszerelésben - 145 Rs (580 Ft) - indiait egyszer vettem (30-40 Rs volt egy kispohár), elképesztően rossz műíze volt.
  
• Mézes sült sonka kilója 4800 Ft, a prémium hentes sonkának pedig 4240 Ft. Oké, ezekből csak 30-30 dekát vásároltunk, de hát akkor is. Indiai felvágottat még nem láttam...
  
• Dél-afrikai gyümölcslé, 1 liter - 99 Rs (400 Ft) - már kissé elegünk van abból a pár fajtából (narancs, vegyes, alma és ananász), amit Vapiban lehet kapni. Ha pont van a boltban egyáltalában. Itt azért érdekes, hogy az indiai csak olyan 80 forinttal olcsóbb. Ennek örömére vettünk tíz litert, mindegyik ízesítésűből egyet-egyet.

Ilyen és ehhez hasonló árak vannak import ételekre. Azért nem szórtuk el minden megtakarított rúpiánkat, mert a müzli 500 Rs-ért (2000 Ft) azért kicsit már én is sokalltam. Most tényleg lehet mondani, hogy nem vagyunk mi normálisak, de nekünk ezek a ritka bevásárlások voltak itt a luxus, az ünnep és a költekezés ideje. Nem nagyon költöttünk másra.
Most annyira tele van a hűtő, hogy kissé meg is kattant tőle, és átment fagyasztóba az egész. Ennek következtében reggel némileg furcsán bambultam a tejes dobozból a kávémba zuhanó fagyott tejdarabokra. Remélem a többi kincset nem teszi tönkre!

Hazafelé indulva az áruház parkolójában láttam egy eléggé egyedi táblát. AutóRiksa-állomást akart jelezni, de lerövidítve kicsit furcsának hat.