Mennyi? Harminc!

Az elmúlt két hétvége igen mozgalmasra sikerült, amin azért is volt lehetséges, mert nem Vapiban töltöttük. Itt az első története.

Két héttel ezelőtt szombaton sikeresen betöltöttem a harmincadik évemet. Azt már előre megbeszéltük Judittal, hogy nem fogjuk Vapiban tölteni ezt a hétvégét, ha már haza nem tudunk menni. Még a monszun kezdetekor jártunk Tibinél és Julcsinál Mumbaiban, és akkor megállapodtunk, ha Indiában leszünk a jeles napon, akkor meglátogatjuk őket, és csapunk egy nagy bulit. A hétvége háromnapos volt (hétfőn kezdődött a kilenc éjszakán át tartó Navratri), így nem kellett visszasietni Vapiba.

Pénteken este felszálltunk Mumbaiba tartó Shatabdi expresszre, ami nagy meglepetésünkre teljesen új vagonokból állt. Így már nemcsak jellegében, hanem kinézetében is olyan volt, mint az otthoni intercity vonat. Első osztályon utaztunk, mondván adjuk meg a módját. A Mumbai Central pályaudvaron ismét sikerült átverekedni magunkat a kullancsként viselkedő taxisofőrökön, és bár kissé nehezen, de megtaláltuk Tibit, aki már várt minket. Este csak könnyed sörözgetés volt két ok miatt is. Az első, hogy tartalékolni kell az erőt szombat estére, a másik, ami sokkal nyomósabb érv volt, hogy a Tibiék feletti lakás felújítás alatt van. Pontosabban akkor inkább falbontás alatt volt. Reggel ugyan kissé késtek a melósok, de rendesen nekiálltak a bontásnak. Egy gyors reggeli után a szomszédban lévő Breach Candy Club-ba vettük az irányt.
Ez a klub még a gyarmati időkből van, főleg külföldiek alkotják a tagságot. Az egész rendszer is az angoloktól átvett: általában csak tagok ajánlásával lehet bekerülni, külsős csak taggal mehet be, és a tagdíj sokszor eléggé boros. Ennek a klubnak két nagy előnye van: egy hatalmas medence, ami a levegőből nézve India formájú, illetve a jó konyha. Így napernyők árnyékában könnyen el lehet tölteni a napot. Tibi mesélte, hogy a gyarmati időkben a következő tábla volt a bejáratnál: "Kutyák és indiaiak belépése tilos!" - no comment.

Este, mielőtt elindultunk volna bulizni, kaptam szülinapi tortát. A legjobb az egészben az volt, hogy egyikőnk sem tudta, hogy a tortán lévő harminc gyertya egytől egyig elfújhatatlan! Hiába veselkedtem neki többször egyedül, majd később segítséggel, esélytelen volt elfújni őket. Végük kézzel, majd fogóval kellett kikapkodni a gyertyákat, nehogy a torta teljesen tönkremenjen. Olyan füst lett a lakásban, hogy egymást is alig láttuk. Tibitől és Julcsitól kaptam egy pólót, amin a tipikus, indiai teherautókon látható felirat volt kifigurázva.

A buli céljaként kijelölt helyen pont populáris slágerek szóltak, amikor megérkeztünk. De sajnos a DJ pont ekkor fejezte be, összepakolt és átadta a terepet egy borzasztóan rossz kollégájának, akinek tíz perc kellett, hogy megölje a bulit. Mi is inkább továbbmentünk a szomszédban lévő Blue Frog névre hallgató helyre. Itt elektronikus zene szólt, ami nem az én stílusom, de hangulat jó volt, és legalább végre láttam Indiában szórakozóhelyet. Fél három körül zárt a hely, ami egyáltalán nem meglepő itt. Sőt, kifejezetten késői időpontnak számít. Hazafelé is négyen bepréselődtünk egy taxiba, én elől, bár a fejem már a plafont súrolta, a többiek hátul töltötték ki az öreg kocsit.

Vasárnap reggel is jöttek dolgozni a felettünk lévő lakásba a melósok, hogy egyem a szorgalmas lelküket! Szerencsére nemcsak minket zavart, mert tíz perc után már csend volt. Valószínűleg egy másik szomszéd elzavarta őket haza. A nap nagy részében csak pihengettünk, a klubba is átmentünk, de azért este egy jó indiai vacsorát ettünk az egyik Copper Chimney étteremben. Ez egy modern berendezésű, de tradicionális indiai konyhával megáldott étteremlánc. A kiszolgálás gyors volt, ami kifejezetten szimpatikussá tette.

A hétfőt könyvek vásárlásával töltöttük a közeli Crossword könyváruházban. Sajnos az indiaiak nem olvasnak sokat, ezért sem lehet lépten-nyomon könyvesboltot találni (Vapiban egy sincsen, pedig több tízezren lakják). A helyben nyomott könyv nagyon olcsó, ezért több szótárt és regényt is vettünk. Kissé nehéz volt hazacipelni, de megérte. A késő délután induló vonatunkhoz eléggé kényelmesen indultunk el. Nagy hiba volt, mert, ahogy írtam, hétfőn ünnep volt, és az utcák tömve voltak autókkal és emberekkel. Mumbai Central állomás előtt 17:39-kor álltunk meg, és a vonat indulásának időpontja 17:40 volt. Még szerencse, hogy ismertük a járást, és az előcsarnokon átrohanva pont a megfelelő vágányhoz értünk. Sikerült elérni még álló helyzetben, ugyanis az állomás órája pár perccel kevesebbet mutatott. Persze megfogadtuk, hogy többé nem indulunk el komótosan vonathoz vagy repülőhöz.

Azt hiszem ezzel a hétvégével Mumbaiban és a trükkös gyertyákkal a tortámon nagyon jól sikerült megünnepelni a születésnapomat. A hétévégn készült fotókat feltöltöttem a galériába.