Reggeli rénszarvas-tesztek
A mai reggel kétszer is próbára kellett tennem a reflexeimet és képességeimet. Van ugye ez a rénszarvas-teszt, amikor nagyobb sebességnél hirtelen kormánymozdulattal ki kell kerülni valamit. Adott esetben egy rénszarvast. Mivel Vapiban csak a blogomhoz hasonló című Miért éppen Alaszka? sorozatban lehet látni ilyen állatot, ezért nem túl találó. Sokkal jobban illene a szegénydöglöttkutya-teszt vagy a miazott-teszt.
Az első próbatétel az volt, amikor az előttem haladó teherautó lassítani kezdett, majd hirtelen egy elgázolt kutya teteme került elő a kerekei közül. Még szerencse, hogy nem alóla. Túl sok időm nem volt, hogy kikerüljem: balról riksákkal volt tele az út, jobbról meg negyvencentis betonszegély, ami elválasztja a két oldalt. Inkább legyen horpadt a kocsi, de nem hajtok át a tetemen. Meglepetésemre egész jól reagált az autó a kikerülő manőverre. Karcolás nélkül megúsztuk, igaz ugyan csak kb. 10 cm maradt a beton és a kocsink között.
Most, hogy már bemelegítettem, jött a következő akadály a gyárhoz közeli egyik utcában. Faágnak álcázott valami az úton, amit fújt a szél, és lassan az út közepére került. Mivel egész végig faágnak hittem, ezért annyira nem zavart. Majd szépen áthajtok felette. Szerintem olyan tíz-húsz méterre lehettünk, amikor hirtelen kiderült, hogy ezt a valamit nem a szél fújja, hanem szabad akaratából mozog. Kellett egy pillanat mire leesett, hogy mit látok. Egy termetes, kb. kétméteres zöldes-barna kígyót! Ismét jött a tízperccel korábbi manőver, immár némi gyakorlattal. A kígyót balról kerültem, de erőteljes fékezést is alkalmaztam, mert hát nem lát az ember minden nap szabadon kószáló kígyót - még szerencsére. A hüllő azért megijedt, és jobbra vissza is vonult a füves részbe igen sebesen.
Szerencsére mára ennyi volt a vezetésélmény Vapiban. Egyes autóscégek sok-sok pénzért oktatják a tanulni vágyókat ilyen helyzetekre különböző pályákon. Itt ez ingyen van, és az élmény megfizethetetlen.
Az első próbatétel az volt, amikor az előttem haladó teherautó lassítani kezdett, majd hirtelen egy elgázolt kutya teteme került elő a kerekei közül. Még szerencse, hogy nem alóla. Túl sok időm nem volt, hogy kikerüljem: balról riksákkal volt tele az út, jobbról meg negyvencentis betonszegély, ami elválasztja a két oldalt. Inkább legyen horpadt a kocsi, de nem hajtok át a tetemen. Meglepetésemre egész jól reagált az autó a kikerülő manőverre. Karcolás nélkül megúsztuk, igaz ugyan csak kb. 10 cm maradt a beton és a kocsink között.
Most, hogy már bemelegítettem, jött a következő akadály a gyárhoz közeli egyik utcában. Faágnak álcázott valami az úton, amit fújt a szél, és lassan az út közepére került. Mivel egész végig faágnak hittem, ezért annyira nem zavart. Majd szépen áthajtok felette. Szerintem olyan tíz-húsz méterre lehettünk, amikor hirtelen kiderült, hogy ezt a valamit nem a szél fújja, hanem szabad akaratából mozog. Kellett egy pillanat mire leesett, hogy mit látok. Egy termetes, kb. kétméteres zöldes-barna kígyót! Ismét jött a tízperccel korábbi manőver, immár némi gyakorlattal. A kígyót balról kerültem, de erőteljes fékezést is alkalmaztam, mert hát nem lát az ember minden nap szabadon kószáló kígyót - még szerencsére. A hüllő azért megijedt, és jobbra vissza is vonult a füves részbe igen sebesen.
Szerencsére mára ennyi volt a vezetésélmény Vapiban. Egyes autóscégek sok-sok pénzért oktatják a tanulni vágyókat ilyen helyzetekre különböző pályákon. Itt ez ingyen van, és az élmény megfizethetetlen.