Monszun? Sehol...

Eléggé rég nem írtam ide semmit. Tulajdonképpen nem is nagyon volt mit, mert nem akarok folyamatosan arról értekezni, hogy hol van már a monszun?! Ugyanis még mindig nincs itt, és igazából sehol sincs. Volt egy nagyobb ciklon lassan egy hónapja Bengáli-öbölben, és annak sikerült elvennie a monszun erejét. Ennek az lett az eredménye, hogy megállt az egész front. Tavaly ilyenkor már rég esett, de mostanság csak pár felhő úszik át napközben az égen. Azok sem vészesek, inkább ilyen kellemes tavaszi képet idéznek fel bennem. A hőmérséklet és a páratartalom már kevésbé. Ez viszont egyre jobban elviselhetetlenebb, hogy hétvégenként már légkondi nélkül sem lehet meglenni napközben itthon. Persze nem megy folyamatosan, de ez is meglátszott a villanyszámlán: közel 70%-kal megugrott az elmúlt két hónapban!

Tényleg hihetetlen, de várjuk az esőt. Ezzel nemcsak mi vagyunk így, hanem például Tibor és a felesége Julcsa, akik nemrég látogattak meg minket az egyik hétvégén. Ők Mumbaiban laknak, és Tibor jár hasonló kiküldetéses cipőben, így kerültek ide három évre. Anno még az iwiw-en keresztül talált meg amikor készült a kiköltözésre.
Végre sikerült leszervezni egy közös hétvégét velük. Szombaton napközben erős légkondis támogatás mellett dumálgattunk, majd átugrottunk Damanba. Erődlátogatás és könnyű vacsora után már itthon teszteltük a helyi sörgyártás minőségét. Másnap, kihasználva a monszun késlekedését, ismét Damanban jártunk és fürödtünk az egyik hotel medencéjében. Azért így, társaságban elmenni ezekre a helyekre sokkal jobb.
Vasárnap estére azt vettük észre Judittal, hogy elképesztő módon kifáradtunk (ez még az otthoni főnököm tiszteletére az indiai főnököm által adott vacsora előtt volt). Meg kellett állapítani, hogy elszoktunk az ilyen aktív hétvégéktől. Hamarosan mi látogatjuk meg őket, és akkor Mumbaiban szervezünk valami kulturális programot, mert abból itt eléggé hiányt szenvedünk.