Káprázat

Teszek-veszek ma este a lakásban, amikor Judit szól a hálószoba felől: "Gyere, ezt látnod kell!" - mégis mi lehet olyan érdekes, talán ismét egy gekkó van valamelyik szobában? "Nézd! Ott nem egy férfi mosogat?" - mutat kifelé a szemközti ház egy távolabbi konyhaablakára. De! Egy férfi ember mosogat... hihetetlen! Viszont ahogy jobban megnéztük, valami nem stimmelt. Ez egy alacsony ember volt, de az biztos, hogy nem gyerek. Annyira már mi is kiismerjük itt magunkat, hogy meg tudjuk mondani, hogy valaki tehetősebb lehet vagy sem. És ez a mosogató emberke egész biztosan nem a lakás tulajdonosa a termetéből ítélve. Inkább valamiféle besegítő, aki kis pénzért jár mosogatni a családhoz. Igen, több helyen van erre külön segéd. Végül ebben maradtunk Judittal, és megállapítottuk, hogy ez eléggé hihetetlen lett volna, ha valamelyik családfőt látjuk a konyhában szorgoskodni.

Így zárszóként szeretném megjegyezni, hogy rám ujjal mutogatott a család idősebb lánya a szemben lévő lakásból, és az anyjának is újságolta, amikor én mosogattam nálunk. A férfi dolgozik a konyhában! Szerintem totál készen lennének, ha kiderülne, hogy főzni is szoktam időnként. Hihetetlen, hogy hová züllött le a mi nyugati kultúránk, ugye?