Mondvacsinált szabályszegés

Azt hittem, hogy a nagyon jól sikerült hétvégénkről írhatok, de történt valami más ma, amin kicsit kiakadtunk. Már tegnap este is keresett az indiai főnököm telefonon, hogy megcsináltuk-e anno a vízumunk regisztrációját. Megnyugtattam, hogy minden rendben van, időben elintéztük. Ma reggel hasonló kérdésekkel fogadott a főnök kvázi helyettese is. Mivel ő sem volt tegnap, ezért mára ígérte valami rendőrségi küldönc, hogy visszajön.
Jött is, és hozott egy ékes gujarati nyelven (a betűk is másként néznek ki, mint a hindiben) íródott valamit. Mint kiderült egy felszólítást, miszerint mi nem regisztráltuk a biznisz-vízumunkat, és ezért el kell hagynunk Indiát szeptember 30-ig. Csak lestem, hogy mégis miről beszélnek. Ugyanis nekünk nem ún. biznisz, hanem munkavállalói vízumunk van. Nagyon nem egy és ugyanaz a kettő. Továbbá regisztrálva van a vízum a rendőrségen, enélkül el sem tudtuk volna hagyni az országot Húsvétkor és nyáron. Sajnos nem volt más lehetőségünk, menni kellett Valsadba a körzeti rendőrségre. A cég HR-es vezetője augusztus végén elment a cégtől, ezért ő, mint vízum ügyekben rutinnal rendelkező ember nem tudott segíteni. A többiek ugyan beszélnek gujaratiul, de angolul alig. Végül az indiai partnercég embere jött el velünk, mert ő legalább jobban beszéli az angolt.

A valsadi rendőrség épülete nem lett sokkal szebb év eleje óta, de legalább a fontos ember emeletéig felújították a padlót és a lépcsőt. Felette, a harmadikon továbbra is rohadt minden. Belefutottunk a már ismert ügyintézőnkbe, aki amint megtudta, hogy mi járatban vagyunk, egyből nem volt olyan segítőkész, mint korábban. Elkezdődött a kioktatás, hogy mégis miről szól a felszólítás, amit küldtek. Hiába magyaráztuk, hogy mégis miről beszél, mert nekünk munkavállalói vízumunk van, és amit ebben írnak az ránk nem vonatkozik. Konkrétan arról van szó, hogy a 180 napnál hosszabb érvényességű vízumokat regisztrálni kell. Ez rá is van írva a vízumra. De a helyi okostojás jobban tudja, mert szerinte akkor nem kell, ha ennyi időn beül elhagyjuk legalább egyszer Indiát. Ez nagyon-nagyon nem igaz, mert anno még Viktor is erre hivatkozott a reptéri kivándorlási hivatalnoknál, aki ezt cáfolta. És ha azok cáfolják, akkor nem túl könnyű elhagyni az országot, mert lazán megteheti, hogy nem enged tovább. A rövid szóváltások közben úgy nézegette a papírjainkat, mint aki még sohasem látott ilyet. Komolyan röhejes volt, ahogy nem tudott a saját keze munkájába belekötni.
Miután rájött, hogy ezzel nem igazán tud megfogni, akkor valahogy a beszélgetésből kiderült, hogy mi voltunk otthon idén. Erre lecsapott az aktakukac! Mi ezt nem jelentettük be a rendőrségen. Miről beszélsz?! Tavaly te magad mondtad nekünk, hogy csak akkor kell jelentkeznünk, amikor a vízum lejárta előtt akarunk kilépni az országból. Egészen biztos vagyok benne, hogy nem létezik ilyen szabály, mert akkor folyamatosan túl lenne terhelve az összes ilyen ügyekkel foglalkozó iroda. Csak azt próbáljátok meg elképzelni, hogy Mumbaiban, ahol olyan 16 millióan laknak, és India gazdasági központja, mennyi külföldi dolgozik. Szóval volt már valamije, amibe bele tudott kötni. Innentől kezdve vissza kellett vonulnunk, mert ha erősködnénk, akkor semmi jó nem sülne ki belőle.
Természetesen érezte, hogy felülkerekedett, és el kezdett fenyegetőzni, hogy őneki jelentenie kell az "illegális" hazautat, amiről ők tudomást szereztek korábban (igen, tíz perce tőlünk), és ennek komoly következménye lesz. Azért megadta a minket elkísérő kollégának a telefonszámát, és kérte, hogy keresse még fel, de most dolgoznia kell. Akinek nem lenne világos, ez volt a felszólítás megvesztegetésre. A gyomrom kifordult az egész látogatástól. Nem baj, hamarosan megkapja a maga pár száz rúpiáját (egy-két ezer forintot), és utána az összes repülőjegyünket a december 14-ei útólsóval bezárólag. Aztán körmölheti valami füzetbe, hogy mikor hol vagyunk.

Az egész dologtól függetlenül, esténként fél kilenctől éjfélig megy a zenés ünneplés a lakópark udvarán, ugyanis most kezdődött a Navratri, ami kilenc napon keresztül garantálja ezt. Ha tetszik, ha nem, hallgatni kell a koncert hangerővel dübörgő nyekergést. Tényleg csak erre vágyunk esténként, pláne ilyen kalandok után. Talán tényleg jobb lenne engedni a hatóságoknak, és toloncoljanak ki innen. Az legalább megváltás lenne.


Judit az egész rendőrségi történetet oldalt, egy fotelben ülve szemlélte végig. Az ő kiegészítése: hogyan lehetne komolyan venni egy olyan rendőrégi alkalmazottat, aki a cipőjéből kibújva, mezítláb ücsörög, és mesefigurás kukája van az asztal alatt.