Chor Bazaar

Két hete utoljára voltunk úgy Mumbaiban, hogy programot is szerveztünk. Ismét Julcsiékat látogattuk meg. Tibivel már régóta terveztük, hogy meg kéne nézni a város híres bolhapiacát, a Chor Bazaart. A név (ejtsd: csór bazár) nem véletlenül hangzik magyarul úgy ahogy. Jelentése ugyanis tolvaj piac. Állítólag valamelyik angol uralkodónő Bombayba érkezésekor utazási kellékei eltűntek, majd itt bukkantak fel.

Már az odavezető kocsiút is tartogatott meglepetést. Sofőrünk vigyorogva mondta az egyik kissé szűkebb utcán áthajtva, hogy ez a piroslámpás negyed. Aki már látta Amszterdamot, vagy csak hallott róla, az próbálja meg ezt elképzelni indiai kiadásban. Ugyanúgy megvannak a fülkék, csak nem neon világít, és a hölgy nem üveg ajtó mögül csalogatja a kuncsaftokat, hanem 4-es főút melletti felhozatal álldogál az utcára nyíló koszos függönnyel leválasztott szobácskák előtt. Képeket nem készítettem, mert jobb az óvatosság ilyen környéken.

Judit és Julcsi annyira nem voltak lelkileg felkészülve az indiai utcán való sétálgatásra, de szerintem kellemesen csalódtak. Ezt a környéket ugyanis főleg muszlimok lakják, és pontosan ez a titok nyitja. Valahogy sokkal könnyedebben, természetesebben lehet köztük mozogni, mint a hinduk között. Ami meglepő, hogy nem bámulnak tátott szájjal, és talán ez az egyik legfontosabb számunkra. Azért volt valami furcsa a környékben. Szinte minden üzletnél, legyen az bármilyen, tartottak egy-egy kecskét. Hogy ennek valami babona oka van, vagy csak pusztán keresetkiegészítés, ezt sajnos nem tudtam meg.

Az utca, amin először elindultunk nem volt más, mint egy hatalmas bontó. A boltok előtt emberek guggolva szedték darabjaira a már használhatatlanná vált autót, kisgépet vagy valamilyen elektronikai tárgyat. Kértünk egy kis útbaigazítást, és átmentünk a másik párhuzamos utcába, ami inkább az antik tárgyak lelőhelye. Volt itt helyi és import bútor is, régi bollywood-i plakátok, kopott reklámtáblák, órák, hajóbontásból származó műszerek. Jó lett volna régi képeket venni Mumbairól vagy Indiáról. Tibi az egyik boltban végignézte a kínálatot, de sajnos nem voltak eléggé jó minőségűek a reprintek.
Érdekes volt benézni a keresztutcába, ami az autóbontók felé vitt, mert valahogyan elmosódott a régi berendezési tárgyak és a lökhárítók közti átmenet. Bő egy órát kacskaringóztunk a bazár utcáin, majd Tibi javaslatára elmentünk egy iráni étterembe. Sajnos pont azok az ételek nem voltak, amiket kinéztünk, de azért csak sikerült valami specialitást enni.

Másnap még gyorsan felmentünk a Malabar Hill-en lévő Hanging Gardens nevű parkba. Magyar szemmel nézve nem egy nagy wasistdas a park, de Mumbaiban minden kis zöld felületet értékelni kell. Azért a kilátás egész pazar volt a Chowpatty Beach-re és Marine Drive-ra. A hétvége képeit itt vagy a lenti kedvcsinálóra kattintva lehet megnézni.