T-5 nap

Kemény kétnapos szájtépés után mára sikerült összehozni a könyveink postázását. Persze nem úgy alakult minden, ahogy elterveztük, de a helyzet megoldódott. Hiába próbáltam azt megértetni a kollégával, hogy a TNT-nek van saját doboza, és kérjen olyat, végül nem hoztak semmit sem, pedig folyamatosan ígérték. Helyette a cégnél fellelt két A4-es nyomtatópapíros dobozokat fogtunk be. Igaz nem voltak a legjobb állapotban, de bíztam az indiaiak csomagolási képességében. Most már az a kérdés, hogy otthon miként fogjuk tudni kibontani a ragasztószalaggal és műanyagpánttal megerősített dobozokat. Összeszámoltuk és lemértük a könyveinket: hetvenöt darabot pakoltunk be, és a harminc kilót nyomtak. Ez rengeteg pénz lett volna, ha túlsúlyként kell kifizetni. De így a hatodából kijött az egész, ami azért már tényleg elfogadható.

Az utolsó fizetésünk átváltása dollárra (itt inkább ezt könnyebb szerezni, mint eurót) kissé nehézkesen alakult eddig, de legalább már ez is sínen van. Voltunk a bankban, kivettük az összes pénzt, és megszüntettük a számlákat. Őszintén szólva az egyik legjobb élményem Indiában a Citibank helyi fiókja volt. Hiányozni fog a gyors és hatékony szolgáltatásuk. Természetesen megígértem nekik, hogy ha esetleg ismét Vapiban járok, akkor meglátogatom őket. Aki Indiába vetődne kiküldöttként, annak csak javasolni tudom, hogy ennél a banknál nyisson számlát.

Most már jöhet a rendes pakolás. Grrr! Most gondoltam bele, hogy mennyi ruhát kell összehajtogatni...