Írány Dél!

Holnaptól ismét útra kelünk, és most Délnek vesszük az irányt. Inkább kevesebb helyet fogunk megnézni, de több napot szánunk rájuk. A kb. 3000 km-es túra útvonala a következő lesz:

Mumbaiból szombaton lerepülünk Keralába, ahol a Backwater-en hajókázunk majd. Innen felmegyünk a Periyar Vadasparkba, ami Dél-India legnagyobb ilyen jellegű helye. Pár nap után indulunk tovább Hampiba. Eléggé mozgalmas lesz odáig az út, mert egy nap alatt kell eljutni Bangaloreba, miközben Maduraiban megnézzük a város híres templomegyüttesét. Bangaloreból egynapos kirándulást teszünk Mysoreba, majd késő este vonattal indulunk Hampi felé, ahol majd két napot töltünk el. Végül Goa következik, mert ha már olyan közel van, akkor legyen egy-két nap tengerpart is. De a tervek közt szerepel, hogy most megnézzük a történelmi látványosságokat is.

Ha lesz időm, akkor írok, de inkább nem ígérek semmit. Az biztos, hogy sokat fogok fotózni, és lesznek bőven képek.

Hangyák!!!

Amikor végre úgy tűnik, hogy minden jóra fordul, mert a kétbalkezes asztalosok (átmenetileg) befejezték a konyhai ügyködésüket, akkor jön valami ami ismét feldobja napjainkat. Ez az öröm most apró hangyák formájában testesült meg.
Pár napja félszemmel az újságból kinézve arra lettem figyelmes, hogy a feltakarított padlón mozognak a koszok. Jobban megvizsgálva kiderült, hogy ismét hívatlan vendégeink vannak. Apró hangyák masíroztak. Az előző házban annyira ellepték időnként a konyhát, hogy forma-1-es csapatok kerékcsere idejét megszégyenítő gyorsasággal vágtam szalámit vagy kentem a kenyereket reggelire, mert szagra gyűltek. Ott, mivel akkor még más megoldás nem volt kéznél, az összes lyukat ragasztószalaggal zártuk le. Eléggé őskori módszer, de a konyha sem volt újabb kinézetű, így nem ütött el nagyon. Ebben a lakásban szerencsére kivitelezők itt hagyták a Gap Fill nevű fehér krémet, ami mindenféle hézagok kitöltésére alkalmas. Röviden úgy tudnám jellemezni, hogy ez a tubus az én Windex-em! Sikerült már csepegő mosdókagylót tökéletesen letömítenem vele, és mivel fehér színű, így a meszelt fal hibát is lehet vele javítgatni.

Szóval, hogy a hangyás történetet tovább vigyem, ezeket a kis dögöket valószínűleg a homokkal együtt építették be a házba. Már volt korábban egy nagyobb vonulásuk a lakásunkhoz vezető folyosón, de azt némi vegyipari támogatással megoldottuk. Akkor ezzel a hézagkitöltővel lezártam a legtöbb rést, ahol előszeretettel mászkáltak. Ma viszont azt vettem észre, hogy már nemcsak a küszöb külső részén, de már a belsőn is kialakítottak újabb járatokat. Így nem volt mit tenni, azokat is be kellett foltozni. Hangyákat arrébb sepertem, majd szépen betömködtem a réseket. Ez így ismét megteszi pár hónapig.

Akinek még nem volt dolga ilyen vonulással, annak javaslom, hogy próbálja ki ezt. (Internet Explorer-rel érdemes megnyitni)

A mély-indiai

Ahogy létezik a mély-magyar kategória, úgy megvan ennek a helyi megfelelője. Az erkölcsileg megkérdőjelezhetetlen, ősi indiai szokásokat és kultúrát ápoló hindusztáni.

Többen dicsekedhetnek ezzel a jelzővel, de manapság ebben a szerepben egy bizonyos Pramod Muthalik tetszeleg. Pártja is van, egy bizonyos Sri Ram Sene. Nincs is egyéb dolguk, mint az indiai örökség ápolása. Ebbe magától érthetően beletartozik az is, hogy unalmas délutánokon fiatal nőket pofoznak ki pubokból. Mert ugye annak a helynek a látogatása erkölcstelen, elfajzott és teljességgel ellentétes a hagyományokkal. És nőket verni hagyományosan indiai tradíció? Mert ennek ez az üzenete, nem más! Ezeknek a mély-indiai szuperférfiaknak nem is jelent mást egy nő, mint anyát. Mert ők ugye tisztelik a nőket, és speciális szereppel ruházták fel a társadalmukban: az anyáéval. Ha valaki másra ácsingózna, mint például némi társasági életre, karrierre, farmerra vagy netán (mily’ káromló szó ez!) fiú baráti társaságra, azt meg kell vetni, fel kell pofozni, mert eltévelygett.


Az eset igen nagy visszhangot váltott ki Indiában. Az emberek általában megrökönyödtek, nem tudták hová tenni azt, hogy valaki indiai hagyományokkal takaródzva nőket ütlegel. A politikusok is kivették a részüket az ámokfutásból: a fent említett eset Mangaloreban, Karnataka államban történt. Az állam fővárosa Bangalore, ami más néven az indiai szilíciumvölgy. Ez egyet jelentene a fejlett gondolkozással, ha már ide betette a lábát a rohadó nyugati civilizáció tőkéje. Szóval az állam magasan képzett miniszterelnöke a következőt böffentette válaszul az esetre: „Meggátoljuk a pub-kultúra további terjedését!”. Ennyi. Semmi elítélem, monnyon le, takarodjon, ejnye? Semmi! Böffent jóllakottan, majd köp egy vöröset a bételdiótól. Helyén van ez így – gondolja, és vakarja tovább a szőrös hasát.

Mély-indiai emberünk a politikai támogatás láttán magasabb sebességfokozatba kapcsol. "Semmilyen formában nem engedélyezzük a Valentin nap megünneplését!". Mi van?! Mit nem csinálsz? Még ha te lennél a miniszterelnök Delhiben, akkor is körberöhögne mindenki! Hogy nem indiai az egész ünnep? Ha nem akarod, akkor nem ünnepelsz, erről szól ez az ország. Csak körül kell nézni, és saját környezetében is látja az ember, hogy ki milyen ünnepeket ül meg és mit nem, miközben mások meg dobolva és kántálva vonulnak fel ugyanakkor. Miért lenne kivétel a Valentin nap? Mert az erkölcstelen? És savat locsolni mások arcába, csak mert ünnepelni meri, az mi? Ezt tervezitek, elmondtátok mindenkinek. Bátor, igazi hindusztáni cselekedet, büszke lehetsz magadra!

Azért igen kíváncsi lennék ennek a bohócnak az előéletére. Mert a világban már számtalanszor kiderült, hogy aki a leghangosabban agitált valami ellen, az elkövette ugyanazt korábban. Belőle simán kinézem, hogy anyucit otthon hagyta a porontyokkal és a szennyessel elment a nem létező bordélyházba, a nem létező prostituálthoz. Mert ugye itt ilyen nincs, tagadja is mindenki. Aztán mégis miért reklámozzák az óvszert úgy, hogy megvéd a nemi betegségek terjedésétől, ha csak egy nő van a férfi életében és fordítva? Talány.

Remélem Pramod Muthalik rengeteg rózsaszín bugyit fog kapni ajándékba. Ugyanis egy kisebb csoport, akik magukat csak a Pub-látogató, Züllött és Haladó Nők Konzorciumának nevezik gyűjtést rendezett a fő mély-indiai számára. Pink Chaddi-kat gyűjtenek. A rózsaszín a léha, frivol dolgokat jelképezi, a chaddi meg egy szleng, amit a jobboldali keményvonalasokra (mély-indiaiakra) használnak. Most folyik a gyűjtés, és pénteken tervezik postára adni a bugyikat, hogy Valentin napján megkapja Mr. Muthalik. Aztán majd meglátjuk, hogy sikerül-e beváltani másik fenyegetését miszerint a Valentin napkor randizóknak össze kell házasodniuk. Ennek a tuloknak még senki nem szólt, hogy a kierőszakolt házasság már törvénybe ütközik Indiában? Na mindegy, meglátjuk, mit fognak szombaton alkotni.

Igazából kívülállóként csak egy dolgot tudok remélni. Indiának túl kell lépnie ezeknek a képmutató, tálib vonásokat mutató hindu pojácákon és pártjaikon. Bár sok ember értelmi képességével itt is komoly baj van, így nem lesz könnyű feladat. A kultúrát nem lehet erőszakkal ápolni vagy a fiatalokra kényszeríteni. Sokan tudják ezt itt, csak sajnos még csendben vannak, miközben a hülyeség publicitást kap.

Kétbalkezesek

Nekem ezekről az "asztalosokról" a Kétbalkezesek című csehszlovák bábfilm jut eszembe, amiben a két figura bármilyen barkácsolásba is fogott, az nagyon balul sült el. Az itteni munkaerő eddigi teljesítménye:

1. Egy cipős szekrény, ami nagyjából jó lett. Bár nem olyan méretű, mint ahogy mi szerettük volna. Nem gond, maradhat.
2. Egy beépített konyhabútor. Némi szépséghibát okoz az a tény, hogy a szimmetrikus elrendezést sikerült felborítani azzal, hogy a középső két ajtó egy irányba nyílik. Nem akkora gond, van még idejük újat fabrikálni.
3. Egy hatfiókos konyhaszekrény. Ebből a hatból 1-1, illetve 2-2 egyforma méretűnek kellene lennie. A hangsúlyt igen erősen a kéne szóra tessék érteni.

Az elemek tegnap este kerültek a helyükre. A képen négy fióksarok látható a középső elválasztónál. Annyira béna az egész, hogy ésszel fel nem fogható miként sikerült így megalkotni. A fotón jól látható mennyire különböznek a méretek. Judit megjegyzése találó volt: ennél még technika órán is szebbet készítenek a gyerekek!

Ma a kollégákkal megtámogatva áthidaltuk a nyelvi szakadékot a melósok és köztünk. Ennek eredményeként most szépen farigcsálják, javítgatják munkájuk gyümölcsét. Ez legalább két-három napi plusz munka lesz. Hurrá!