A hétvége képe Mumbaiból

Praktikus esernyőtartó zsúfolt városokba

Reggeli rénszarvas-tesztek

A mai reggel kétszer is próbára kellett tennem a reflexeimet és képességeimet. Van ugye ez a rénszarvas-teszt, amikor nagyobb sebességnél hirtelen kormánymozdulattal ki kell kerülni valamit. Adott esetben egy rénszarvast. Mivel Vapiban csak a blogomhoz hasonló című Miért éppen Alaszka? sorozatban lehet látni ilyen állatot, ezért nem túl találó. Sokkal jobban illene a szegénydöglöttkutya-teszt vagy a miazott-teszt.

Az első próbatétel az volt, amikor az előttem haladó teherautó lassítani kezdett, majd hirtelen egy elgázolt kutya teteme került elő a kerekei közül. Még szerencse, hogy nem alóla. Túl sok időm nem volt, hogy kikerüljem: balról riksákkal volt tele az út, jobbról meg negyvencentis betonszegély, ami elválasztja a két oldalt. Inkább legyen horpadt a kocsi, de nem hajtok át a tetemen. Meglepetésemre egész jól reagált az autó a kikerülő manőverre. Karcolás nélkül megúsztuk, igaz ugyan csak kb. 10 cm maradt a beton és a kocsink között.

Most, hogy már bemelegítettem, jött a következő akadály a gyárhoz közeli egyik utcában. Faágnak álcázott valami az úton, amit fújt a szél, és lassan az út közepére került. Mivel egész végig faágnak hittem, ezért annyira nem zavart. Majd szépen áthajtok felette. Szerintem olyan tíz-húsz méterre lehettünk, amikor hirtelen kiderült, hogy ezt a valamit nem a szél fújja, hanem szabad akaratából mozog. Kellett egy pillanat mire leesett, hogy mit látok. Egy termetes, kb. kétméteres zöldes-barna kígyót! Ismét jött a tízperccel korábbi manőver, immár némi gyakorlattal. A kígyót balról kerültem, de erőteljes fékezést is alkalmaztam, mert hát nem lát az ember minden nap szabadon kószáló kígyót - még szerencsére. A hüllő azért megijedt, és jobbra vissza is vonult a füves részbe igen sebesen.

Szerencsére mára ennyi volt a vezetésélmény Vapiban. Egyes autóscégek sok-sok pénzért oktatják a tanulni vágyókat ilyen helyzetekre különböző pályákon. Itt ez ingyen van, és az élmény megfizethetetlen.

A nap videóklippje

Igaz nem a legfrissebb, mert 1985-ből származik (állítólag), de nem lehetett kihagyni, hogy kitegyem ide. Bollywood és helyi társai (konkrétan ez Hyderabadból származik) már akkor is komolyan másolták a nyugati témákat. Természetesen bármi nemű egyezés Michael Jackson híres Thriller klippjével csak a kiszámíthatatlan indiai véletlen műve.

Magáért a linkért Ádámot illeti a köszönet. Csak azt tudnám, hogy miként talált rá?

Monszun képek (LIVE)

Itt van pár kép, amit sebtében készítettem az első eső alatt. Most jól felfrissül minden, fél óra alatt két fokot hűlt a lakásban a levegő.

 

 

 

 

Monszun (LIVE)

Végre megérkezett! Jó kis eső kerekedett tíz perc alatt, és most mindenki igyekszik a tetőteraszra és az udvarra, hogy jól elázzon. Ez nekik olyan, mint nekünk minden évben az első hó.

Pihentető dallamok

Nincs is annál jobb, mint amikor késő este beesik az ember munka után, és végre dobhártyát szaggató indiai popritmusokat hallgathat ellazulásként. Igazán figyelmes volt az, aki gondolva a pihenni vágyókra még feljebb tekerte a hangerőt, hogy a muzsika még kellemesebben masszírozza apró darabokra a fejünket. De aki a zenéket válogatta, ő volt csak az igazi relaxációs guru! Nem győztem dicsérni az ízlését. Amikor végre felcsendültek a tüc-tüc alapú és mélybasszussal kísért indiai dallamok, az volt csak a felüdülés! Kifejezetten sajnáltam, amikor este tízkor, bő két óra után vége lett a zenei aláfestésnek, amit egy itt lakó gyerek születésnapja alkalmából szolgáltattak. Borzasztóan egyhangúan unalmas volt a csend. Csak a légkondi egysége zúgott kint az erkélyen.

Monszun? Sehol...

Eléggé rég nem írtam ide semmit. Tulajdonképpen nem is nagyon volt mit, mert nem akarok folyamatosan arról értekezni, hogy hol van már a monszun?! Ugyanis még mindig nincs itt, és igazából sehol sincs. Volt egy nagyobb ciklon lassan egy hónapja Bengáli-öbölben, és annak sikerült elvennie a monszun erejét. Ennek az lett az eredménye, hogy megállt az egész front. Tavaly ilyenkor már rég esett, de mostanság csak pár felhő úszik át napközben az égen. Azok sem vészesek, inkább ilyen kellemes tavaszi képet idéznek fel bennem. A hőmérséklet és a páratartalom már kevésbé. Ez viszont egyre jobban elviselhetetlenebb, hogy hétvégenként már légkondi nélkül sem lehet meglenni napközben itthon. Persze nem megy folyamatosan, de ez is meglátszott a villanyszámlán: közel 70%-kal megugrott az elmúlt két hónapban!

Tényleg hihetetlen, de várjuk az esőt. Ezzel nemcsak mi vagyunk így, hanem például Tibor és a felesége Julcsa, akik nemrég látogattak meg minket az egyik hétvégén. Ők Mumbaiban laknak, és Tibor jár hasonló kiküldetéses cipőben, így kerültek ide három évre. Anno még az iwiw-en keresztül talált meg amikor készült a kiköltözésre.
Végre sikerült leszervezni egy közös hétvégét velük. Szombaton napközben erős légkondis támogatás mellett dumálgattunk, majd átugrottunk Damanba. Erődlátogatás és könnyű vacsora után már itthon teszteltük a helyi sörgyártás minőségét. Másnap, kihasználva a monszun késlekedését, ismét Damanban jártunk és fürödtünk az egyik hotel medencéjében. Azért így, társaságban elmenni ezekre a helyekre sokkal jobb.
Vasárnap estére azt vettük észre Judittal, hogy elképesztő módon kifáradtunk (ez még az otthoni főnököm tiszteletére az indiai főnököm által adott vacsora előtt volt). Meg kellett állapítani, hogy elszoktunk az ilyen aktív hétvégéktől. Hamarosan mi látogatjuk meg őket, és akkor Mumbaiban szervezünk valami kulturális programot, mert abból itt eléggé hiányt szenvedünk.