Az indiai játszma

A Népszabadság Hétvége mellékletében megjelent egy eléggé jó, átfogó írás Indiáról, annak közeli múltjáról és gyors fejlődéséről. Érdemes elolvasni, mert arról a félelmetes kettőséggről szól, amit nagyon jól jellemez a cikkhez készített kép. Saját szememmel láttam kutyafuttában ezt a kettős világot. Majd jövőre alaposabban megnézem.

Vízumjáték

Elmentünk ma Enikővel az Indiai Nagykövetségre vízumigénylés miatt. Elképesztően jó helyen van és nagyon szép épületben. És körülbelül itt vége is volt a jó dolgoknak.
Indiáról érintőlegesen már tudtam, hogy nagyon bürokratikus állam (ha nem a legbürokratikusabb a világon). De ez a mai eset megmutatta igazi arcát.
Az egy dolog, hogy a vízumkérő lap kitöltéséhez is kisebb fajta ügyesség/előképzettség kell, mert kis helyekre kell bepréselni jó hosszú adatokat, de ennél már csak magának a munkavállalói vízumnak a megszerzése nehezebb.
Kellett hozzá egy papír arról, hogy engem meghívtak oda dolgozni. Szépen az összes fontos részlet benne volt: milyen pozíció, mikortól, meddig, fizetés, lakás, autó, biztosítás. Természetesen ehhez még kell bankszámlakivonat, diploma másolata, repülőjegy foglalásról papír.

És ez így együtt nem elég. Nem. Mert csak kint fogjuk aláírni a munkaszerződést. De minden rendben lesz, ha küld a cég egy emailt, amiben ezt leírja. Na szépen vagyunk! Hivatalos papírokat irogatunk mindenről, hogy legyen vízum, és egy rohadt emailt kell küldeni ezek mellé, ami lássuk be nem a leghivatalosabb forma. Incredible India...

Visszafelé vettünk viszont egy magyar zászlót. Majd kint fel fogjuk vonni a házra :)

Visszaszámlálás...

Igen, megkezdődött a visszaszámlálás. A végső? Aligha hiszem. Inkább az első. Már nem idegenként megyek vissza Indiába, de csak most lesz igazán lehetőségem rá, hogy megismerjem egy kicsit. Igen, csak kicsit, mert én időnként azt sem hiszem el, hogy egy indiai ismeri és érti saját hazáját. Mégis hogy lehetne egy ekkora országot?!

Január 8-án veszem a kalapomat (és a kabátomat, hogy ne fázzak a repülőtérig) és hátam mögött hagyom egy évre kishazánkat. Gyorsan peregnek a napok az indulásig. 31, 30, 29... de a vége lesz a legnehezebb. Nem tudom milyen lesz, mert sosem voltam ilyen helyzetben. Egyenlőre nem is gondook erre. Úgyis a sok tennivaló kitölti napjaimat.

Kéne valami búcsúbulit tartanom...