Vízumkiregisztráció

Előzményeket itt lehet elolvasni:
Vízumregisztráció - első rész
Vízumregisztráció - második rész

Lélekben készültem a találkozásra, hogy ismét a nagy és hatalmas DSP (kerületi rendőrfőnök) színe elé kell járulnunk. De nem, egy ilyen pitiáner ügy miatt, mint a vízum regisztrációjának lezárása, nem vesztegette ránk az ő drága idejét. Az egész procedúrát igaz nem könnyen, de el lehetett intézni hivatalnoki szinten.

Az elutazásunk hetén hétfőn a megbeszélt délutáni időpontra átmentünk Valsadba a regisztrációs papírjainkkal és repülőjegyünkkel. Természetesen azon már meg sem lepődtünk, hogy az ügyintéző nem volt sehol. HR-es kollégánk rátelefonált, kiderült, hogy ebédelni van. Délután négykor? Kizárt dolog! A kissé átrendezett irodáról üres perceinket kihasználva sikerült egy egész jó képet készítenem. Ne tévesszen meg senkit, az előtérben nem finoman faragott faszékek vannak, hanem fröccsöntött darabok.

Jóllakott emberük negyedórás várakozás után előkerült. Addigra Karunesh, a HR-esünk, már eléggé mormogott, hogy alig dolgoznak, állásuk fix, jövedelem is jó, és még időnként borítékot is kapnak zsebbe. Akad olyan hivatal, ahol engedélyezések folynak, hogy naponta százezer rúpia (kb. néggyel kell szorozni az átváltáshoz) is lehet a kenőpénz. Megnyugtattam, hogy azért a fejlett Európában is létezik ez a jelenség.
Szóval előkerült, és nagy gonddal és értő tekintettel áttanulmányozta a papírjainkat, amiket mellesleg ő készített anno. A repülőjegy már komolyabb falat volt, pláne, hogy magyarul íródott. Nehezen értette meg, hogy azért van két repjegy, mert ketten vagyunk, és ha le akarja másolni, akkor bizony mindkettővel meg kell ezt tennie. Így kétszer fordult, de csak sikerült a feladat.
Ezután következett a pecsétkiturkálási jelenet. Egy ócska kis dobozban rengeteg még ócskább pecsét volt. Ezek közül nehezen, de kikeresett egy olyan hivatalos szöveget tartalmazót, amibe be lehet írni az elutazás dátumát és helyét. Határozottan beleütötte a tintapárnába, majd precíz mozdulattal a papírjaink hátoldalára nyomta. A kitöltés után már készen álltak az aláírásra a dokumentumok. Akkurátusan belehelyezte egy mappába, és elvitte a főnökéhez. Szerencsére nekünk nem kellett vele menni. Pár perc múlva vissza is ért, és rövid búcsúzkodás után már jöhettünk is vissza Vapiba.

Januárban ismét megyünk Valsadba, mert újabb év újabb vízumot jelent, és azt is regisztrálnunk kell majd.