Átköltöztünk!

Tudom, tudom, hogy régen nem jártam már erre, és nem osztottam meg a indiai hétköznapok örömét a kedves blogolvasókkal, de azért van mentségem. Tényleg! Két hete az összes szabad időnket elvette a nagy pakolás, amit egy nagy átköltözés követett az új lakásba, és ez természetesen nagy gonddal járt. Hiába ez egy nagy ország, és ahhoz ez már alapból jár ugye. Én nem is nagyon szeretnék erről sokat mesélni, mert Judit leírta az ő blogjában, olvassátok el itt!

Az én személyes kedvencem a kocsink defektes jobbhátsó kereke volt, amihez minden újabb átcipekedés előtt imádkoztunk, hogy még ezt az egy kört bírja ki, és utána már tényleg elviszem gumishoz. Vasárnap kora délután nem volt ez olyan egyszerű feladat. Szerencsére tudtam, hogy merre találok ilyen iparost. Indiában ez az egyik jellegzetesség, hogy a hasonló boltok tömörülnek, és egymás mellett találhatóak. Van Vapiban pár ilyen szerviz, hiszen a belsős teherautó-abroncsok előszeretettel robbannak szét miután tükörsimára kopnak. Szóval az egyik ilyenhez behajtottam, majd az angolul csak egy szót értő segéderőnek elmutogattam a gondomat. Szerencsére a szó, amit tudott, az nem volt más, mint a punctured, vagyis lyukas. Ez pont elég volt a javításhoz. Gyorsan és ügyesen bánt a javítókészlettel, és tíz perc múlva már mindkét (mint kiderült kettő volt) lyuk be volt foltozva. Mint ahogy a nagy magyar KRESZ-tankönyvben megvagyon írva, úgy szerelte vissza a jobbhátsót. Gyorsan megszabadítottak kétszáz rúpiától (~800 Ft), ami mint kiderült olyan kétszeres "külföldinek lesz" módosítószorzót tartalmazott. Egy defektet ötvenes környékén raknak rendbe, de azért így sem panaszkodhattam a munkadíj miatt.

A lakásba azóta nagyjából elrendeződtünk. Bár a konyhában még bőven dobozokból élünk, mert a beépített konyhapulton kívül nincs más pakolóhely. Egy asztalossal elvileg lebeszéltük a szekrények legyártását, mert itt minden ilyet egyedileg készítenek el. Mivel volt más megrendelése is, ezért nem csoda, hogy még mindig nem fogott hozzá a munkához. A csoda ennek az ellenkezője lett volna, de az, számunkra érthetetlen módon elmaradt. Ismét.