Barátság-telefonszám

Én eddig azt hittem, hogy az indiaiak könnyedén barátkoznak, mert egyáltalán nem zárkózottnak ismertem meg őket. Erre mivel kellett tegnap szembesülnöm az egyik bulvárlap-szerű újságban? Azzal, hogy ha már nincs más lehetőségük, akkor telefonon próbáljanak meg barátokat szerezni.

A Mid Day nevű lap felét egy apróhirdetési rész teszi ki. Azt is átlapoztam kíváncsiságból. Végül is semmi különös, ugyanazok a rovatok vannak benne, mint otthon, de akadt egy különleges, ahol azt lehet közzétenni, ha valaki megváltoztatta a nevét. Szóval minden hirdetés nagyjából olyan mint odahaza. És pontosan ezért is "furcsálltam" egy kicsit azokat, ahol mindenféle hölgyek képeivel illusztrált barátság-telefonszámok voltak. Igazából azt nem értem, hogy miért nők fotói szerepeltek ezekben? Hiszen velük a férfiak távolságtartóak, de egymással viszont nagyon közeli viszonyt tudnak ápolni. Értsd: férfiak kézen fogva sétálnak, aminek a látványát majdnem két év alatt nem tudtam megszokni. Tessék bátran felvállalni a bajuszos férfiakat a hirdetéseken, nem kellenek szöszi macák ide!

Az újság mumbaii kiadású. Az város 14-16 millió ember otthona, ahol a keményvonalas nacionalista hindutól a modern nyugati divatot követő fiatalig mindenki megtalálható. Az előbbi esetleg Gangesz vizet rendel az apróhirdetés alapján, míg a másik barátság-telefonszámot tárcsáz esténként.