Dasara

Csütörtökön volt a Navaratri ünnep tizedik, egyben utolsó napja. Tíz napon keresztül minden este éjfélig vagy tovább szólt a zene a különböző rendezvények helyszíneiről. Titokban azért örültünk, hogy végre befejeződik, mert azért eléggé fárasztó volt esténként ezt a zenebonát hallgatni.
Természetesen a kilenc napon át tartó ünneplést ismét sikerült valami meglepővel lezárniuk. Péntek délelőtt a munkahelyen elkérték a kocsink kulcsát. Nem meglepő, mert időnként elviszik szervizbe, csempésznek vele néhány karton sört vagy csak simán lemossák. Bár ez utóbbit pont csütörtökön tették meg, így kicsit furcsa volt.
Ebédidőben vettük csak észre, hogy feldíszítették az autót: kapott egy szép virágfüzért. Amit mi csak közönségesen büdöskének hívunk, az itt igen nagy tiszteletnek örvendő virág. Istenségnek szoktak ezzel kedveskedni. Főnökömnél rákérdeztem, hogy mégis miért kaptak ma a céges autók ilyen díszítést. A válasz igen egyszerű volt: az ünnep utolsó napján (Dasara) több dolgot is dicsőítenek, köztük a járműveket is.


Nagyon szép kis színfolt volt, bár amikor este vezettem, akkor sajnos egy bizonyos sebesség felett a menetszél felfelé fordította a kocsink díszítését, és a csüngő rész a szélvédő közepére került. Továbbá nem lehetett letörölni miatta az ablakot, ezért péntek reggel fájó szívvel, de el kellett távolítanom az ablaktörlőkre kötött füzért. Természetesen nem dobtuk ki, hanem a saját Ganésa képünkre tette fel Judit. Azt hiszem szükségünk lesz a közbenjárására, hogy tényleg át tudjunk költözni a hétvégén.