Lakásszépítés – 2. fejezet

Melyben fürdőszobai szereléseket kísérő megpróbáltatásokról fog pár keresetlen szó esni.

Amikor korábban arról panaszkodtam, hogy milyen nehézkesen ment a fúrás, akkor még nem sejtettem, hogy ez csak a felvezetése lesz a további komolyabb akadályoknak. A karnis felfúrása csak bemelegítés volt, és már-már némi romantikával tekintek vissza rá, mint ahogy a gondtalan gyermekkorra szokás.
A lakásban két fürdőszoba van. Nem kell valami hatalmas palotát elképzelni, hanem itt ez a szokás: ahány hálószoba, annyi fürdő. Mondjuk otthon még a mellékhelyiség is nagyobb, mint ezek, de azért megteszi. Ezekbe fel kellett szerelni törölközőtartókat, fogasokat és szekrényeket. Maga a csempefúrásra való felkészülés nem okozott nagyobb gondot, otthoni tanácsok és némi internetes irodalom után már készén is álltam. A meglepetés akkor ért, amikor az első lyukakat akartam kifúrni. A fuga mentén megjelöltem a csempéket, azok meg simán megadták magukat minden gépi beavatkozás nélkül. Kiderült, hogy az indiai építőipar is komoly spórolással él kivitelezéskor. Ugyanis a széleknél semmilyen kötőanyag nem volt a fal és a csempék között. Legalább a fúrás így lerövidült, ellenben a tiplik behelyezése, illetve a csavarok behajtása komoly megpróbáltatás volt. Utóbbi azért, mert a nagyobb fúró használata miatt simán pörgött a furatban. Ugyanis nincs semmilyen „szakálla” a tiplinek, amivel az üregben meg tudna akadni. Igen kemény küzdelmek árán sikerült a korábban említett darabokat felhelyezni mindkét fürdőben.
Az igazi kihívás még hátra volt. Az eddig használaton kívüli, de valójában kissé nagyobb fürdőszobába kellett a tíz literes bojlert felszerelni. Azért csak ekkora, mert itt a vízmelegítés nem központilag zajlik. Történetesen a konyhában nincs is melegvíz, és az igazat megvallva, nem is hiányzik a mosogatáshoz. Szóval a vízmelegítőt négy komolyabb csavarral kell rögzíteni. Jött a cégtől egy segéderő, aki elvileg arra volt hivatott, hogy kifúrja ezeket a lyukat, illetve felszerelje és bekösse a berendezést. Namost a fúrással az volt a helyzet, hogy a felső két lyukat nekem kellett bevállalnom, mert ő tipikus gujarati magassággal rendelkezett (kb. 150 cm), és nem érte fel még székről sem. Hiába mértük le a bojler tartóinak távolságát, valahogy a negyedik lyuk nem odakerült ahová illett volna neki. Mint utólag nézegettem, nagyon nem volt szimmetrikus az egész, mi pedig azt feltételeztük. Nem volt más választásom, közvetlenül mellé befúrtam. Azért még némi kalapálás kellett ahhoz, hogy a tartók megfelelően illeszkedjenek a csavarokra. Segéderő innentől szépen elvolt a flexibilis csövek bekötésével. Persze ez sem ment minden gond nélkül! Csak a gumitömítés hiányzott belőlük, aminek illett volna ott lennie. Kettőt valahogy kerítettem, de a másik vezetékhez szükségeset nem tudtam szombat kora délután hirtelen előteremtenem. Természetesen nem sikerült letömíteni, folyt orrán-száján a víz.
Hétközben felszerelkeztem franciakulccsal, szükséges tömítésekkel, és még szilikonszalagot is vettem az egyik boltban. Áh, innen gyerekjáték lesz!

Nem lett.

Mivel több csatlakozásnál is volt némi csepegés, ezért szinte az egész csövezést újra kellett szerelni. Valamilyen oknál fogva az egyik ráhúzásnál a két darab szépen ledarálta egymást. Úgy, hogy elsőre nem lehetett ezt észrevenni, és fogalmam sem volt, hogy mégis mi a fenéért nem lehet ráhúzni a flexicső csatlakozóját, miért ugrik újra és újra le. Miután az összes indiai fémesztergályos, boltos és vízvezetékszerelő felmenőjét, jelenét és további életét néhány keresetlen szóval illettem, feladtam a harcot aznap estére.
Újabb flexicső beszerzése után (mivel azt okoltam a kudarcért) kiderült, hogy az ellendarabbal volt a gond. Szerencsére abból volt még itthon, így hamar ki tudtam cserélni. Kicsavarás, szilikonszalag feltekerése, visszacsavarás, meghúzás, és már készen is voltam. Óvatosan rányitottam a bojlerre a vizet. És láss csodát: nem csöpög! Kiengedtem egy vödörbe annyi vizet, hogy a beszorult levegő kijöjjön, és a vízmelegítő felteljen. Továbbra sem csepegett sehol. Majdnem egy hét küzdelem után végre rendben van ez is. Bekapcsoltam a bojlert, hogy végre legyen melegvíz ebben a fürdőszobában is.

A bojler levágta a biztosítékot.

Rohadj meg, sorvadj el! Valami zárlat, vagy túlterhelés lehetett, mert pár másodperc után mindig lecsapta, hiába próbálkoztam. Szétkaptam a villásdugót, de nem ott volt a probléma. Úgy tűnik, hogy le kell majd szerelni a kemény harcok árán felrakott vízmelegítőt. Természetesen még garanciális, de ha esetleg kicserélik egy másikra, akkor azzal ismét át kell formálni, hogy illeszkedjen a tartócsavarokra. És akkor még a csatlakozó felxicsövek visszakötéséről és letömítéséről még nem is beszéltem.