11/26

Tegnap este én még nagyban írtam azt a kis nosztalgikus hangvételű bejegyzést a bombayi taxi-feelingről, miközben a klipben szereplő környék rendesen felfordult.
Reggel be sem kapcsoltam a tv-t, az újságot is bénán dobta fel a kisgyerek, és az az alattunk lévő szint esőfogóján landolt. Szokásos reggel volt: a gyerekek ordibáltak a lakópark játszótéren, és valaki háromnegyed nyolckor már heves kalapálásba kezdett az alattunk lévő lakásban. Már pont öltöztem volna fel, amikor kaptam egy sms-t. Nah, megint valami idióta reklám vagy banki egyenleg. De nem, Viktor küldte Mumbaiból:
"Láttad a híreket? Tamásék Delhiben vannak." Hmmm... az miért lenne hír, hogy a céges kolléga Delhiben van? Jah, hogy valami gond lehetett! Tuti valami bénázás volt Mumbaiban a reptéren, mert manapság a két kifutóból csak egyet lehet éjjelente használni. Azért csak fúrta az oldalamat, hogy mégis miről szólnak a hírek. Gyorsan, félig felöltözve bekapcsoltam a CNN-IBN hírcsatornát.

Ami egyből feltűnt, hogy az aktuális műsor címe nem a szokásos Good Morning India!, hanem valami egész más volt. Gyorsan változó képek, valami füstöl rajtuk. Várjunk csak, ez a Taj Hotel Mumbai déli csücskében! Annyira jellegzetes, hogy nem lehet összetéveszteni mással. De mi köze ennek a kollégákhoz?! Ekkor akadt meg a szemem a képernyő alján piros sávban futó híreken. Lerogytam a fotelba, és csak annyit tudtam kinyögni: "Úristen, már megint!"

Szerda éjjel óta kifordult magából Colaba és a Nariman Point környéke. Ezek vannak ott Mumbai déli csücskében, ahol az eddigi legbrutálisabb terrortámadás történt. Taj Hotel, Oberoi Hotel, CST (Viktória Pályaudvar jelenlegi neve röviden), egy kórház és egy bár. Ezeket támadták meg. Nem robbantottak, hanem megtámadták! Mintha egy ostromot vívnának, és be kéne venni ezeket. A kórház esete kifejezetten gyomorforgató. A pályaudvaron a képek tanulsága szerint inkább batyuzós ingázók lehettek már csak a késői lövöldözés idején.

Felhívtam Viktort, hogy mi a helyzet velük. A kollégák Delhiben ragadtak miután a gépüket odairányították át az éjjel. Ő nem ment dolgozni, az iroda ma zárva tart. Azt mondja, hogy teljesen kihaltak az utcák. Csak egy riksát és egy motorost lát. Aggódnak egy kicsit, mert muzulmán környéken laknak. Igaz jómódú, de ha egy egyszerűbb hindu kompániának elborulna az agya, az eléggé kellemetlenül érinthetné őket is.
Van még egy magyar srác a feleségével a városban. Neki sms-t írok, mert tudom, hogy a délebbi részen laknak. Pár perc múlva hív, hogy rendben vannak, feléjük nyugi van. Természetesen ők sem mozdulnak ki. Szinte minden zárva tartott ma a városban.

Vapiban nyugalom van, bár a rendőröket kizavarták valami látszat intézkedésre. Meg-megállítják a kocsikat, de hamar tovább engedik őket. Megkérdik tőlük, hogy terroristák-e? És ha igennel válaszolnak akkor jogosítvány, forgalmi engedély és izzókészlet? Mert ezeknek nincs fegyverük, csak egy méteres fahusáng a kezükben. Nem baj, legalább dolgoznak, máskor inkább csak az árnyékban szoktak pihenni.

Bent eléggé csendes, komor mindenki, a közvetlen munkatársak le vannak döbbenve rendesen. Nem ehhez vagyunk szokva, mindig van valami alaphangoskodás. Páran időnként megnézik az aktuális fejleményeket. Én is követem két indiai hírportálon, de ennek ellenére igazából kivehetetlen, hogy pontosan mi is történik. Kollégáim mondják, hogy negyven halottat találtak a Taj Hotel első emeletén. Szerencsére estére kiderül, hogy nem halottat, hanem túszt. Egyik portál így, a másik úgy hozza le, de ők mindent készpénznek vesznek.
Mindenki ki van ábrándulva, hogy nincs pénz a hírszerzésre, terrorelhárításra, rendőrségre. Utóbbiak még rendesen korruptak is, alig dolgoznak. Az utcán látható rendőrök háromnegyede, ha nem több hatalmas pocakot eresztett a "kemény" szolgálat során.

Elfogtak egy terroristát! Na végre, remélem valami sötét cellában fogják kínozni vallatás címen az indiai rendőrök! Kiderül, hogy az ipse pakisztáni. Pfff, csak ez kellett még! Kezdődni fog a mutogatás a szomszédra, el fog borulni az emberek agya. Meglepő módon egyelőre nyugalom van, senki sem fröcsög rájuk. Az indiai ellenzék vezére (BJP) is kijelenti, hogy most nincs itt az ideje az egymás hibáztatásának. Na majd meglátjuk mi lesz, ha egyszer ennek vége.

Olvasom az index nyitóoldalán a cikket. A külügy nem tanácsolja az utazást, a kint lévő magyaroknak ajánlatos lejelentkezniük a megadott telefonszámokon. Felhívom az egyiket, a követség egyik kollégájával beszélek. Délutánra már ők is nyugodtabbak voltak, hogy alig van magyar érintett (két politikussal volt tele a hír). Megosztottam vele, hogy van még két másik magyar pár Mumbaiban, ők jól vannak. Ha nem is létfontosságú nekik az információ, de azért nagyon köszöni a híreket.

Közben Szabó Zoli barátomnak próbálom Delhiből Kochiba repülőjegyet szerezni. A párjával december végén szeretnének Indiában utazgatni. Nem izgul annyira, de egy emailben bónusznak megkapom, hogy szerintem mégis milyen a helyzet, én mit tennék. Hogy mit? Jönnék! Kerülni kell a nagyon felkapott, zsúfolt helyeket, puccos hotelre úgyse nagyon futja magyar pénztárcából, az marad az angoloknak, és ami a legfontosabb oda kell figyelni a megérzésekre! Ezt nemcsak a terroristák miatt mondom, hanem a legtöbb becsapás és hasmenés elkerülhető így.

Most este háromnegyed tizenegy van. Ránéztem a hírekre: 125 halott, ebből 6 külföldi, 327 sérült, a Taj Hotel eléggé komolyan lángol, az ottani túszejtőket levadászták, a parti őrség talált egy hajót, aminek köz lehetett a támadáshoz. A másik két helyről most semmi hír.

Azt hiszem nem túlzás, amit a helyi csatornák mondanak: ez India szeptember tizenegyedikéje. Talán feleszmél végre az itteni korrupt, taszító politika, talán végre nemcsak egymásra illetve Pakisztánra fognak mutogatni a pártok, talán végre lesznek komoly intézkedések is.

Talán.