Félhomály

Tegnap este lépek be az ajtón, és reflexszerűen kapcsolnám fel a csodás neonvilágítást a nappaliban. Semmi. Kapcsolom a sima lámpát. Kicsit haloványan, de világít. Á, biztos csak amiatt érzem félhomálynak a fényt, mert a neon nem ég. Valami tönkrement: vagy a fénycső vagy a gyújtószerkezet. Semmi gond, mindkettő van itthon. Mennék be a konyhába, nyomom az ottani neon kapcsolóját. Semmi. Ezt már nem hiszem el! Kizárt dolog, hogy egyszerre adják meg magukat. Itt valami nem stimmel: a mikro órája nem világít, de a konnektor biztosítéka világít, vagyis feszültség alatt van. Nyitom a hűtőt, világít az izzó, de mint egy gyertya. Megnézem a konyhai lámpát, ami egy 100 W-os izzó. Ha a tizednyi teljesítménnyel felért az, amit produkált, akkor sokat mondok. Körbejárom a lakást, és sorra próbálom a kapcsolókat. Az eredmény eléggé érdekes: az összes energiatakarékos izzó kvázi jól teljesít, a normál típusúak alig világítanak, a neonok nem működnek, a ventilátorok egy kapkodó csiga sebességével forognak.
Mi a fene van itt? Alacsony lenne a feszültség? Én el nem kezdem tölteni a laptopomat így! Elég volt, hogy októberben a vonaton tönkrement valami hasonló miatt az adapterem. Inkább felhívom apámat, a család egyetlen villamosmérnökét. Megerősítette a gyanúmat. A miértet kicsit hiba volt megkérdeznem, mert a Kandón tanult villamosságtan már nem tegnap volt, de azért próbáltam ismét megérteni. Pláne, hogy azokról az órákról inkább a Bogdán tanár úr rekeszizmot igénybevevő történetei maradtak meg, nem a csillag-deltakapcsolás részletei.

Ez a minimális áram is elment fél óra múlva, és legalább tízperc után lett csak ismét világosság. Akkor már a maga teljességében.