Roti

Azt hiszem már többször említettem ezt az ételt. Ez a legegyszerűbb indiai kenyér. Nincs benne semmi más, mint liszt és víz. A receptek szerint még meg sem sózzák. Szóval van ez a csiriz, mert igazából nem lesz ez más, ha elrontom az arányokat. Ugyanis a receptek általában így szólnak: egy csésze liszt és annyi víz, hogy puha tészta legyen. Három próbálkozásból egyszer találom el elsőre az arányt. A többi esetben ragadok a tésztától, nem tudok megfogni semmit sem, pedig folyamatosan lisztet kéne adagolnom. A végeredmény meg egy túlságosan lisztes tészta lesz ilyenkor.
Olvastam én már rengeteg rövidebb és hosszabb leírást arányokkal és nélkülük, sőt még találtam egy videót is, ahol egy indiai hölgy készíti. Oké, ott az a harminc-negyven év konyhai gyakorlat a kezében, de hát csak nem lehet egy ördöngösség! Úgy tűnik, hogy nekem az.

Vasárnap Suratban voltam vásárolni. Az egyik áruházban megláttam egy tésztadagasztó edényt. Mivel még le is volt értékelve, gondoltam, ha haszontalan is lesz, sokat nem bukok rajta. Persze, hogy akciós volt, mert nem hiszem, hogy sokan szorulnának Indiában ilyen eszközre, amikor minden háziasszonynak alap a roti készítése.

A kézzel tekerhető keverőszárra két vízszintes, pengeszerű kart rögzítettek. A dobozban volt egy rövid leírás is: liszt-víz 3:1. Na, egy újabb arány, amivel még nem találkoztam. Az ügyes tervező a csomagba berakatott három különböző térfogatú edénykét a következő feliratokkal: liszt, víz, olaj. Itthon kimértem, és tényleg megvolt a 3:1 a liszt javára.
Kikentem az edény falát olajjal, összemértem mindent, majd az utasításnak megfelelően 10-15-ször egyik irányba tekertem körbe a kart, majd még jó másfél percig a másik irányba. És lássanak csodát! A tészta igenis összeállt, nem ragadt, nyújtható volt, és én sem lettem csirizes. Úgy tűnik, jó vétel volt.