Krikettmeccs

Vasárnapra a cég kibérelte a helyi ipari egyesület (VIA) krikettpályáját. Ez már a második alkalom volt, de az elsőn nem tudtam ott lenni októberben. Akkor többen is lesérültek, ezért inkább teniszlabdával játszották most a meccseket. Bár a délutáni összecsapásra már előkerült a klasszikus vörös színű krikettlabda, ami olyan kemény, hogy védőfelszerelés nélkül igen kockázatos játszani vele.
Három csapat játszott egymással körmérkőzéseket. Mindenki be akart venni, de én jobbnak láttam inkább csak megfigyelőként részt venni. Közben főnökömtől sikerült legalább megértenem a szabályokat, amiket eddig csak wikipedia olvasgatásával próbáltam felfogni. Most megosztom mindenkivel, hogy ha ne adj Isten legközelebb valaki krikettmeccsen járna, akkor véletlenül se máskor ugorjon föl örömében, mint a körülötte lévő szurkolók.

• A két csapat előre eldönti, hogy hány dobássorozatból (overs) fog állni a meccs. Egy over az hat dobási lehetőséget takar.
• A játék két fordulóból áll: egyik csapat védekezik (fielding), ők azok, akik dobják a labdát, és megpróbálják elkapni ütés után. A másik csapatot ekkor a két ütőjátékos képviseli (batsman). Majd a két csapat cserél, de erről majd később.
• A játék főcélja, hogy az ellenfél összes ütőjátékosát kiejtsék. A „legegyszerűbb” módja ennek, hogy a dobójátékos (bowler) eltalálja az ütőjátékos mögötti három rudat (wicket), és az azokon fekvő két kisebbet (bails). Igen fantáziadúsan ezt az eseményt wicket-nek hívják. Ki lehet még ejteni úgy, hogy ha elüti a labdát, és azt leesés előtt elkapják.
• Mivel nem tudnak mindenkit egyből kiejteni, így marad a pontok gyűjtése futkosással (run). A két ütőjátékos oda-visszaszaladgál, amíg a labdát a dobójátékos csapata visszajátssza a dobóterületre. Ilyenkor lehet a legmegalázóbb módon kiejteni az ütőjátékost: ha az nincs pont valamelyik ütővonalnál, azaz a wicket mellett, vagyis pont fut oda, és a labdával eltalálják azt. Az ütőjátékosoknak nem kötelező szaladniuk, ők döntik el az ütés után, hogy megéri-e kockáztatni a helycserét.
• Pontot lehet szerezni még: a rontott dobásból (no ball) egy pontot, a pályán kívül földet ért ütés (six) hat pontot, a kigurult labda (four) négy pontot ér. A no ball esetén az a pont hozzáadódik az ütéskor gyűjtött többi ponthoz.
• A két csapat akkor cserél (védekezőből lesz ütő és fordítva), ha a következő esetek közül valamelyik bekövetkezik: elérik azt a dobássorozat számot, amiben előre megállapodtak, vagy tíz ütőjátékost kiejtett a dobó csapata. Ugyanis tizenegyen vannak egy csapatban (azt hiszem az angolok szerették ezt a számot), és két ütőjátékosnak kell a pályán lennie.
• Az a csapat nyer, aki a több pontot (run) tud összeszedni a saját dobássorozatai alatt.

Így, hogy már értettem, egész izgalmas volt a játék. Lehet, hogy egyszer még egy komolyabb meccsre is elmennék. Persze nem a több napon keresztül zajlóra, hanem mondjuk egy ilyen Twenty20-re, ami volt tavaly is. A legközelebbi alkalommal beállok én is. Valószínűleg hamar ki fognak ejteni, de azért ki kell ezt is próbálni.

Testi és a fényképezőgépem épségét kockáztatva leültem a pályán a játszó kollégák közelében. Próbáltam elkapni a játék jellemző pillanatait. Ők már látták a képeket, nagy sikert arattak. Akiket érdekelnek krikettező indiaiak, azok nézzék meg a képeket!