A szűk család
Tegnap el akartam menni ebédelni abba az étterembe, ahol a madzsar tésztát szolgálták fel. Már parkolnék le, amikor észre vettem, hogy három nagy busz áll előtte, és a bejárathoz közel, az árnyékban egy feldíszített esküvői autó is parkol. Gondoltam, hogy kibérelték a helyet, ezért inkább máshová mentem enni.
Ekkor kezdtem el gondolkozni azon, hogy mégis mekkora lehet a szűk családi kör Indiában, ha ide is ennyien jöttek. Ma, a délutáni teámat egyik kollégámmal kettesben iszogattuk. Megkérdeztem, hogy milyen volt az esküvő, amin egy hete volt. Kiderült, hogy kétnapos volt az esemény. Első nap a szertartás családtagok részvételével, másnap meg mulatság, eszem-iszom a meghívott vendégekkel. Érdeklődésemre elmondta, hogy a családi eseményen olyan százötvenen voltak a rokonok. Az egyik emeleten a vőlegény, a másikon a menyasszony hozzátartozói aludtak. Te jó ég, mekkora ház volt az?! A másnapi vendégségre olyan ezerötszázan jöttek el. Nem hittem a fülemnek! Kiderült, hogy az örömapának egy jólmenő boltja van, és nagyon sok embert ismer. Ezeket mind illik ilyenkor meghívni.
Aztán aki nem tudja zsebből kifizetni a nagy esküvőt, az hitelt vesz fel, és azt hosszú évekig fizeti vissza. De a rongyrázás megvolt, és csak ez számít. Kollégám is csak a fejét csóválta, hogy ez mennyire felesleges. Arról nem is beszélve, hogy a nagyobbnál nagyobb lagzik egy öngerjesztő folyamatot eredményeznek: én meghívtalak a fiam/lányom bazi nagy lagzijára, tehát te is meg fogsz hívni a gyereked legalább ennyire bazi nagy lagzijára.
Hogy mekkora a szűk indiai család egy átlagos esküvőn? Nos, ez a közel százötven fő úgy jött össze, hogy ott voltak: nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek, nagyszülők, a pár közeli barátai. Eddig az otthoni létszámnál tartunk. Kollégám hozzátette, a szülők unokatestvérei, és természetesen azok családjai is a szűk körhöz tartoznak. Tehát őket is meghívják.
El sem merem képzelni, hogy mit kóstálhat egy igen tehetős család szemefényének a lagzija, ha a család "csak" ilyen szűk. És akkor még a másnapi vendégeket nem is számoltuk!
Ekkor kezdtem el gondolkozni azon, hogy mégis mekkora lehet a szűk családi kör Indiában, ha ide is ennyien jöttek. Ma, a délutáni teámat egyik kollégámmal kettesben iszogattuk. Megkérdeztem, hogy milyen volt az esküvő, amin egy hete volt. Kiderült, hogy kétnapos volt az esemény. Első nap a szertartás családtagok részvételével, másnap meg mulatság, eszem-iszom a meghívott vendégekkel. Érdeklődésemre elmondta, hogy a családi eseményen olyan százötvenen voltak a rokonok. Az egyik emeleten a vőlegény, a másikon a menyasszony hozzátartozói aludtak. Te jó ég, mekkora ház volt az?! A másnapi vendégségre olyan ezerötszázan jöttek el. Nem hittem a fülemnek! Kiderült, hogy az örömapának egy jólmenő boltja van, és nagyon sok embert ismer. Ezeket mind illik ilyenkor meghívni.
Aztán aki nem tudja zsebből kifizetni a nagy esküvőt, az hitelt vesz fel, és azt hosszú évekig fizeti vissza. De a rongyrázás megvolt, és csak ez számít. Kollégám is csak a fejét csóválta, hogy ez mennyire felesleges. Arról nem is beszélve, hogy a nagyobbnál nagyobb lagzik egy öngerjesztő folyamatot eredményeznek: én meghívtalak a fiam/lányom bazi nagy lagzijára, tehát te is meg fogsz hívni a gyereked legalább ennyire bazi nagy lagzijára.
Hogy mekkora a szűk indiai család egy átlagos esküvőn? Nos, ez a közel százötven fő úgy jött össze, hogy ott voltak: nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek, nagyszülők, a pár közeli barátai. Eddig az otthoni létszámnál tartunk. Kollégám hozzátette, a szülők unokatestvérei, és természetesen azok családjai is a szűk körhöz tartoznak. Tehát őket is meghívják.
El sem merem képzelni, hogy mit kóstálhat egy igen tehetős család szemefényének a lagzija, ha a család "csak" ilyen szűk. És akkor még a másnapi vendégeket nem is számoltuk!