Regisztrációs lap?

Ennek szépen alászaladtam! Sejtettem, hogy ez lesz. Az, hogy itt ülök a bombayi reptér várójában, csak a kivándorlási tiszt kedvességének köszönhetem. Ugyanis én, ahogy Viktor is, eléggé kényelmesek voltunk, és nem regisztráltattuk magunkat itt Indiában. Ezt minden olyan külföldinek meg kell tennie, akinek a vízuma 180 napnál hosszabb ideig érvényes. Nos, az enyém konkrétan egyéves időtartamra szólt. Ott van az útlevélbe ragasztott papíros alján, hogy ezt meg kell tenni. Csak párszor kérdeztem rá a helyieknél, hogy tényleg így van-e? Á, dehogy, nem szükséges ez! Ki kell menni az országból fél éven belül egyszer, és akkor nem lesz gond! Én meg is nyugodtam. Sőt, miután ebben az évben már háromszor is kiutaztam innen minden probléma nélkül, így nem is gondoltam volna, hogy ez lehet másként is.

Igen ám, de Viktort valamikor október-november környékén megfogta egy lelkes fiatal kivándorlási tiszt. Hol van a regisztráció? Hát az nincs. Akkor bizony nem mehet ki. Végül egy főnökkel kellett beszélnie, hogy itt a jegye, vissza fog jönni hamarosan, és akkor elintézi ezt. Persze fizetheti a bírságot, mert nem tizennégy napon belül tette anno meg.
Kiderült, hogy az egész egy hatalmas szívatás! Csak személyesen lehet intézni, és csak nagyvárosokban. Ehhez még hozzájön az is, hogy egy rakás papírt, igazolás be kell szerezni. Nem beszélve arról, hogy még a hivatal nagyon rövid ideig van nyitva (H-P: 10-14 óra, ha jól emlékszem), abból is egy óra az ebédszünet.

Kissé remegő lábakkal léptem a tizenhármas kivándorlási pult elé (nem vagyok babonás, most is tizenharmadikán repülök, mint korábban már egyszer tettem). Útlevelet, kivándorlási nyilatkozatot és a repülőjegyet átadtam. Szöszöl, nézegeti, beolvassa a gépbe az útlevelemet. Csend. Majd a következő párbeszéd zajlott:

- Regisztrációs lap itt van?
- Őőő… azt otthon hagytam. (próbáltam tompítani a helyzetet)
- De nélküle nem léphet ki az országból.
- … (közben ő kissé dorgálóan néz) Uram, januárban jövök vissza, és akkor elintézem az újabb regisztrációt.
- Rendben, de legközelebb ne jöjjön a reptérre a papírja nélkül!
- Igen, természetesen, ez volt a legutolsó eset. Köszönöm! (valahol olvastam, hogy Indiában nagyon udvariasnak kell lenni az ilyen és ehhez hasonló alkalmazottakkal, és akkor segítőkészek)

Így már átjutottam a „nagyon fontos” ellenőrzési ponton. Így nincs mese, majd alá kell vetnem magam ennek az értelmetlen procedúrának Mumbaiban. Addig gyűjtöm az erőt hozzá.

Igen, kedves olvasók, a blog januárban folytatódik ismételt indiai kalandokkal. Addig ideiglenesen kishazánkban fogok tartózkodni. Lehet, hogy fogok egy-két történetet írni, és igyekszem a maradék utazós képeket is feltölteni.

Ez volt az Indian Exposure avagy Miért éppen India? első teljes évfolyama. Köszönöm, hogy olvasták!

Mr. Peter