Verébrezervátum

- Csókolom! Erre van a helyi verébrezervátum?
- Igen, ott az utca végén balra, ahol az a fehér gyerek lakik.

Akár így is útba lehetett volna igazítani ma a kedves érdeklődőt. Reggel, a kávémat befejezve (magyarul már képes voltam érzékelni a külvilágot) elindultam az emeletre készülődni. Hallom, hogy egy veréb nagyon mondja a magáét. Ahogy haladtam felfelé a lépcsőn, a csicsergés úgy erősödött. Na, ennek utánajárok! Benéztem a mosókonyhának kikiáltott üres szobába, ahonnan az a nem használt fürdő nyílik, ahol a mosógép van. Egy veréb kapaszkodott belülről a szúnyoghálón, a másik meg kintről tette ugyanezt. És csak mondták a magukét. Fogalmam sem volt, hogy miként került oda, mert a kávé még nem hatott teljesen. Felmentem, és kinyitottam a tetőterasz ajtaját, majd sikeresen kitessékeltem a madarat. Gyorsan beszedtem az este kiteregetett ruhákat. Ajtó becsuk, jövök lefelé a lépcsőkön. Megint csiripelés! Benézek ugyanabba a szobába, hát ismét ott van egy veréb. Ajtó újra kinyit, de most már egy másikat is kitártam. Kicsit nehezen, de kiterelgettem. Ajtókat bezártam, most már tényleg indultam készülődni. Még be sem léptem a szobámba, amikor éktelen csivitelést és repkedés zaját hallottam. Benézek, az állam leesett: négy veréb repdesett fel és alá abban a kis szobában. Persze, mert az erkélyajtó nyitva volt szellőztetés miatt. Pár hangos tapsolással sikerült kizavarnom őket.
Nem tudom, hogy mi volt ma reggel, hogy így csapatostul lepték el a házat. Bár az is meglehet, hogy a kinti eléggé bizarr köd (füst, szmog, akármi) elől jöttek be. Vagy csak szimplán pimaszkodni akartak. Az tény, hogy sokkal szemtelenebbek, mint az otthoniak, az embertől kevésbé félnek.

Tényleg van ebben a lélekvándorlásban valami. Úgy viselkedtek, mint az indusok: kukucskáltak, bejöttek, körülnéztek, kíváncsiskodtak.