Nem lát, nem hall, nem beszél

Pontosan ez volt a munkamegosztás a három figura között, akik abban a teherautóban ültek, ami kifordult a munkahelyem melletti kereszteződésben. A gond csak az volt, hogy éppen velem szembe tették ezt. A kereszteződést nehéz belátni egy kocsiból, de nem egy teherautó fülkéjéből. Az már olyan magasan van, hogy nem lehet takarásban semmi.
Láttam, hogy a sofőr nagyban néz jobbra, hogy jön-e valaki, de balra az istenért sem fordítaná a fejét. A középső figura nem szólna neki, hogy valaki pont az útjukban van. A balszélsőn meg nem látszott, mint akinek feltűnne az eléggé hosszan szóló duda.
Már azon voltam, hogy tolatásba kapcsolok, de nagy tempóban érkezett meg mögém egy motoros. Végül a folyamatos dudálásra, vagy csak már nem tudta annyira kicsavart pózban tartani a nyakát, felém fordult a sofőr. Kellett neki pár pillanat, mire feleszmélt.

Elképesztően bambák itt az emberek időnként! Vannak olyan napok (eléggé gyakran), amikor mint az elmélázott tehenek vonulnak át a gyalogosok az úton, a sofőrök biztosan nyakmerevedésben szenvednek, mert mereven néznek maguk elé. Murphy itt is működik, mert ezeken a napokon a két kürt helyett csak egy szólal meg keservesen a kocsin, az is eléggé halkan. Egy élmény ilyenkor vezetni.