Indian Exposure avagy Miért éppen India?

2008-05-22

Konyhai dugulás

Tegnap este a vártnál mozgalmasabbra sikeredett. Eléggé későn értünk haza a munka utáni bevásárlásból, és még főzni is kellett volna. Gondoltam, hogy gyorsan elmosogatok, és alkotok majd valamit a konyhában, mert rajtam volt a sor.
Alig végeztem pár tányérral, amikor feltűnt, hogy egy kisebb pocsolyában álldogálok. Mi a fene?! Csapot elzártam, majd kinyitottam a mosogató alatti részt takaró ajtót. Ott is egy szép nagy vízfelület fogadott. Ha most valaki arra gondolna, hogy esetleg csőtörés volt, vagy a szifon szivárgott, az nagyon téved. A következő high-tech megoldással oldják meg a vízelvezetést: a mosogató lefolyóra egy műanyag, menetes csatlakozót raktak rá. De szó sincs rácsavarásról, egyszerűen ráhúzták. Erre a darabra csatlakozik egy eléggé korosnak látszó gumitömlő a keményebb fajtából, ami enyhe ívvel a sarokban lévő csatornához vezet. A kőpadló ott szorgos kezek kivésték, persze csak úgy ahogy. Azt hiszem, van valami rendes csővezeték is kicsivel a padlószint alatt, és abba lóg bele az említett tömlő. Na ebből a lyukból jött vissza a víz.

Esti programom gyorsan megváltozott. Átöltöztem, és már indultam is vissza a boltba, hogy vegyek pár csomag lefolyótisztító port. Mert ugye jól bevásároltunk, de amiért mentünk, többek közt ezért is, azt nem tettük be a kosárba. Hamar megjártam, és kezdődhetett a csata! Egy kis zacskó tartalmát beszórtam, és küldtem utána a csomagoláson ajánlott mennyiségű vizet is. Vártam félórát, majd megpróbáltam kidugítani a korábban a lakás más vizes helyiségeiben már jól bevált pumpával. Sajnos most nem segítet semmit, a dugulás-áradás helyzete semmit sem változott. Elkeseredésemben még két csomag lefolyótisztítót szórtam bele, és újabb hosszas várakozás után újrapróbálkoztam. A javulás legapróbb jelét sem lehetett felfedezni. Mivel már eléggé későre járt, így elnapoltam a további akciókat. Az este elejéről ott maradt bögréket és tálakat a fürdőszoba mosdójában mosogattam el végül.

A mai napon kértem némi segítséget a kollégáktól, hogy kerítsenek nekem egy olyan embert, aki kidugítja a lefolyót. Kisebb variálások után, ami teljesen természetes egy ilyen esetben (is), valahonnan kerítettek egy embert délután, aki már ott is volt a cég kapujánál, és csak arra várt, hogy elvigyem a dugulás színhelyére. Gyorsan kocsiba ültünk, hogy hamar megoldódjon a gondunk. Eléggé furcsa volt, de a „szerelő” csak egy sötétkék munkaruhaszerű összeállítást viselt, és egy darab szerszám sem volt nála. Így érdekes lesz, ha tőlem kér valamit hindiül, de majd csak megoldjuk.
Egyből hozzálátott a probléma feltárásához. Térdre ereszkedett, és valahogyan bepréselte magát a mosdó alatti szekrényrészbe. Kért egy palackot, hogy abból öntözgessen a csatornába vizet, majd a csapokat nyitogatta és zárogatta. Sajnos a helyzet semmit nem javult tegnap óta, és pár pillanat múlva már jött is vissza a víz. Megnéztük kívülről is a vezetékeket, ugyanis itt nincs fagyveszély, ezért nyugodtan vihetik a házfalán a különböző csöveket. Hamar beazonosítottuk, hogy melyik csatornafedelet kell felemelni. Miután félretette lehetett pár méretes csótányt látni, ahogy eliszkolnak, de inkább méreten aluli példányok szaladgáltak csak az üregben. Szerencsére ez a csatorna nem a WC szennyvizét fogadja, így nem jött semmi olyan bűz, ami nagyon elütött volna a környezet szagától. Szerszámokat hamar talált a szerelő: egy ággal és egy valaki által ott felejtett slaggal próbálta kidugítani a kivezető csövet. Sok sikerrel nem járt, ezért levette papucsát, felhajtotta a nadrágja szárát, és belemászott a kis aknába. Korábbi eszközökön túl kézzel is próbálta megoldani a helyzetet.

Olyan tízperc küzdés után ismét megnéztük a konyhában a helyzetet. Ha nem is volt olyan, mint korábban, de végre le tud folyni a víz. Valamit magyarázott nekem emberünk, amiből annyit értettem meg, hogy ne nagyon nyissam ki a csapot, mert nagyon kicsi a lyuk, ahol el tud folyni a víz. Fel akarta takarítani maga után a lábnyomokat, meg a pocsolyát, amit a mosdó alatt csinált, de nem hagytam neki. Ezt inkább mi magunk akartuk megtenni. Elköszönt, majd a már kissé koszos ruhájában és nyúzott papucsában elballagott. Azt hiszem, hogy fogok keríteni egy felszereléssel is rendelkező szerelőt, hogy javítson a jelenlegi helyzeten