Delhi - érkezés

Még péntek délután bevitettük magunkat Viktorékhoz Bombayba, mert a reggeli gépet így sokkal kényelmesebben el lehetett érni, nem kellett hajnalban indulni Vapiból. A pár éve elkészült belföldi reptérről indultunk Delhi felé. A Jet Lite nevű indiai fapados légitársaságnak már reggel fél tízre sikerült legalább negyedórás késést összeszednie. A járat nevében fapados csak, a szolgáltatásuk teljesen normális, egész jó muffint és vegafasírtos szendvicset adtak az úton. Igaz, további negyedórás késéssel érkeztünk Delhibe. Alig kapcsolom be a telefonomat, máris hív valaki. Felveszem, nyomja a sódert hindiül. Mondom, hogy nem értem, csak folytatja ékes anyanyelvén. Ennek így sok értelmét nem láttam, inkább letettem a telefont. Gondoltam, hogy talán a sofőr lehetett, aki várt minket. Ismét hívtak, de egy másik számról. Az utazási cégtől voltak, akiken keresztül foglaltuk a szállások nagyrészét. Kérdezte, hogy megtaláltam-e a sofőrt? Elújságoltam neki, hogy késtünk, és még kb. 15 perc, mire kiverekedjük magunkat az épületből. Nagyon készséges volt, és telefonon értesítette a ránk váró embert.

Hamarosan ki is értünk, és a különböző táblákat és papírcetliket tartó figurák között megtaláltuk a nevemet. Igaz kissé olvashatatlan volt a kézzel írott világoskék felirat, de sikeresen egymásra leltünk. Intett, hogy kövessük. Úgy tettünk. Kisebb parkolótúra következett, loholtunk a fickó mögött, de csak nem akartunk megérkezni. A kocsi természetesen a legeldugottabb részben parkolt. A napon. Ma Delhiben 38 fok volt amikor megérkeztünk. A kis TATA Indica csomagtartójába bepréseltük Judit hátizsákját és laptop táskáját, amivel máris tele lett. Az én zsákom került az anyósülésre, mi meg a tűzforró hátsóra. Légkondi az manuális volt, le kellett tekerni az ablakot, ha nem akartunk megsülni. Kintről mint egy hajszárítóból, úgy jött a forró levegő. Útközben szemügyre vettem leharcolt járgányunkat. A belső világítást egy éppen dizájnosnak nem mondható műanyagbúrára cserélték. Ilyet én otthon a pincénkben láttam. A sofőr visszapillantója be volt hajtva, mert nem használta rég. Mivel nem volt benne tükör. A kocsi váltója nem mindig akarta az igazat, a motor is eléggé gyengécske volt. Nem nagyon látott ez szervizt, az biztos.

Ezzel a csodás járgánnyal küzdöttük be magunkat Delhi egyik külvárosába, Karol Baghba. A szállásunk egy csendes mellékutcában van, a hotel teljesen tiszta és kultúrált. Szobánk ablaka le van függönyözve, mert egy lichthofra néz. Nem gond, legalább nem süt be a nap, és nem gyulladunk meg. A közlekedésre sem lehet panaszunk. Azért esett erre a szállásra a választás, mert pár perces sétára van az egyik metróállomástól. Onnan meg három megálló, és máris a belvárosban vagyunk.

Miután lepakoltunk, kifújtuk magunkat és ebédeltünk egy könnyűt, elindultunk a metró felé, hogy várost nézzzünk. Erről írok majd holnap reggel.