Delhi - Jantar Mantar és a Connaught Place

Már kezdett kellemesebb idő lenni késő délután, amikor kijöttünk a Ghandi Smritiből. Szerencsénkre egy riksás még pont ott parkolt, pedig már alig volt vendég a ház kertjében. Rövid alkudozás után elvitettük magunkat a Jantar Mantar névre hallgató műemlékhez. A hely neve elsőre kissé viccesen hangzik, és a látványa sem kevésbé az. Talán a legtöbb látogatónak egy hatalmas játszótér, vagy haladóbb gondolkozásúaknak gördeszkás aréna jut eszébe róla. Igazából ez nem más, mint egy hatalmas park asztrológiai építményekkel. Volt egy uralkodó (II. Jai Singh), aki eléggé magas szinten űzte a csillagászatot. Ennek a hóbortnak eredménye az lett, hogy több városban is emeltetett ehhez hasonló építményeket. A XVIII. századi mérnökök precizitást jól mutatja, hogy az időt pár másodperces pontossággal lehetett mérni a hatalmas napórával. A többi szerkezet is a Nap pályájával és mozgásával kapcsolatos, de kicsit nehéz volt kibogarászni a kissé bonyolult angol szövegből, hogy mégis miként funkcionáltak. Felkapaszkodtam a legmagasabb pontra, ahová még szabad volt. A fentről olyan benyomást keltettek a szerkezetek, mintha egy kortárs szabadtéri szoborkiállítás részei lennének. Látszólag elvont formák, az egyik kifejezetten fogaskerekekre hasonlított, a másik meg egy pikk jelre. Pedig ha közelebb mentem, és megnéztem a még nagyjából épségben maradt fehéres felületeket, akkor nagyon finom beosztású skálát lehetett észrevenni.


Sajnos lemaradtunk a működés közbeni látványról, mert először egy felhő takarta ki a Napot, később meg már egy nagyon magas toronyház tette ugyanezt. Mindenesetre jó volt üldögélni a műszereket körülvevő parkban, ahová a helyiek is szívesen járnak ki késő délutánonként. Végül napnyugta magasságában egy őr kurjongatva terelgetett ki mindenkit, hogy záróra van.

Az eset hátralévő részét egy kellemes vacsorával töltöttük, majd a legközelebbi metróállomást keresve kilyukadtunk a Connaught Place-re, ami valójában egy nagy, kerek park, ahonnan sugárirányba futnak szét az utak. A park szélén álló épületeket is angol tervek alapján építették. De manapság már nem ez a fő látványosság itt, hanem maga a park. Meglepődve tapasztaltuk, hogy rengetegen sétálgatnak ott sötétedés után. Hamar ki is derült, hogy miért. Középen a két metróvonal találkozásánál lévő állomás félig kiemelkedő épülete van. Kívülről be lehet látni a peronokra és a lépcsőkre. De nem ez az igazi látványosság, ami odavonzza az embereket, hanem az a sok szökőkút, ami a nagy üvegfelületek előtt csobog, és a sok zöld domb, ami ekörül van. Egy teljesen szimpla metrómegállóval sikerült egy fontos közösségi helyet létrehozniuk. Itt időzünk majdnem egy órát, próbáltunk beilleszkedni a többiek közé, mi is leültünk a fűbe pihenni. Persze sikerült egy családnak kiszúrnia minket, és a gyerekükkel kellett közös fotót készíteni. De nem bántuk, mert nagyon udvariasak voltak, és a kissrác is aranyos volt.

Ezzel végére is értünk az első napnak Delhiben. Eléggé mozgalmasra sikerült, rendesen el is fáradtunk. A következő nap is sok érdekességet tartogatott Old Delhiben, a város történelmi részén, és a külvárosban is, valamint egy riksában.