Húsvét-Holi

Idén kifejezetten érdekes, hogy egyszerre ünnepelt itt szinte minden vallási közösség. Ezen a hétvégén volt a Húsvét, és a hinduk a Holi fesztivált tartották. Egyik kollégámtól még azt is megtudtuk, hogy a muzulmánoknak és a pársziknak is van valamiféle ünnepük most.
Mi inkább maradtunk a jól bevált otthoni szokásnál. Pénteken húsmentes napot tartottunk, ami itt nem okozott túl nagy nehézséget. Szombaton gyorsan kitakarítottuk a lakást. Jó, helyi viszonylatban voltunk gyorsak. Csak kényelmesen, nem kapkodva. Ebben a melegben még megártana. Apropó meleg: most még nagyon kellemes, 30-35 °C körüli nem túl párás nyári idő van. Szóval a húsvéti takarítás után kellett valami ünnepi vacsorát készíteni. Mivel nem láttunk Mumbaiban húsvéti sonkát, ezért beértük valami más hazai ízzel. Egész jól sikerült a csirke brassói, amit némi telefonos segítséggel főztünk (csak nem kéne elrontani azt a nehezen beszerzett csirkehúst). Az ilyen vegetáriánus vidékeken tudja csak igazán értékelni az ember az ilyen falatokat.
Az ünnepi menühöz ünnepi ital is volt. Még a múlt héten, amikor Judit csomagjára vadásztunk, vettünk Mumbaiban egy üveg indiai fehérbort. Nashik környéken kezd kialakulni egy jelentősebb borvidék, onnan származott ez is. A helyi borászok főként francia szakemberekkel társulnak, és tanulják el a szakmát, így reménykedhettünk valami finomabb nedűben. A kiválasztott Sauvignon Blanc kemény 690 Rs-t (kb. 2900 Ft) kóstált, és ez még az olcsóbbak közül volt! Maharashtra államban, de főként Mumbaiban nagyon drága az alkohol. A bor tényleg finom, bár nem volt igazán könnyű.

A helyiek ünneplését inkább kihagytuk szombaton. A Holi fesztivált hívják még színek ünnepének is. Ilyenkor különböző színes porokat dobálnak és kennek egymásra az emberek, vagy vízipisztollyal fröcskölik egymást. Persze abból is színezett víz jön. Úgy gondoltuk, hogy hiába titulálják vízfestéknek ezeket, inkább nem kockáztatunk. Reggel valaki kopogott, de nem nyitottunk ajtót. Jobb az óvatosság. Ahogy vasárnap sok embert elnéztem, ezek a porok nem igazán jönnek le olyan könnyedén. Szinte minden harmadik ember valamilyen rózsaszínes-zöldes árnyalatokban tündökölt. Valakinek a keze, valakinek a haja volt ilyen.
Vasárnap délutánt Damanban töltöttük egy medence partján. Pechünkre valaki kitalálta, hogy ideje lenne betartani az előírt nyitva tartási rendet: 8:30-13:30 és 15:30-18:30. Mi sikeresen délután kettőkor érkeztünk. Beiktattunk egy ebédet, ami tökéletesen kitöltötte a várakozást. Ma a medencepartján mindent lehetett volna csinálni, csak pihenni nem. Mindig mire kicsit elbóbiskoltam volna, valaki ugrott egy embertelen hasast, és kifröccsenő víz felriasztott.

Sajnos itt a Húsvét hétfő nem munkaszüneti nap, így mi holnap már megyünk dolgozni. A sonkát megpróbáljuk valami otthonról hozott konzervverzióval pótolni majd. Legalább az illúzió meglegyen.