Gekkóidomár

Voltam én már itt minden: alkoholcsempész, Mr. Piter, fehérmajom. Tegnap este például gekkóidomár voltam. A szobámban lefekvéshez készülődve találkoztam egy közepes méretű (8-10 cm-es) bio-szúnyogírtóval. Szokásos pozícióban, vízszintesen, fejjel kicsit lefelé fordulva figyelt az egyik sarokban. Tényleg nagyon hasznos állat, de ha bezárom a szobám összes létező kijáratát, és a szekrényajtókat is, akkor hol fog kimenni? Ugyanis van olyan része a beépített gardróbnak, ahol találna rést, és eliszkolhatna. Azért ha nem muszáj, akkor nem alszom együtt vele. Nah, kiterelem a fürdőbe, mert pár napja egy bőven nagyobb példányt fél perc alatt betereltem oda, ahol simán megtalálta a rést, és eliszkolt.

Egy ideig a fiatal gekkóval sem volt gondom. Szépen terelgettem a fürdő ajtaja felé. Elég volt ehhez, hogy megközelítsem, vagy tapsoljak egyet. A fürdőajtó elérése ott ütközött nehézségbe, hogy a szekrénysor ajtajának festése eléggé csúszósnak bizonyult neki. Egy kétségbeesett kapálódzás után kb. két méterről majdnem a fejemen landolt, de végül a lábam elé esett egy jól hallható placcsanással. Semmi baja sem lett. Az ajtónál, ami trükkösen egy tükörnek van álcázva a beépített szekrénysorban, ismét problémák akadtak. Sikerült nagy nehezen beirányítani, de ijedtében annyira elkezdett szaladgálni, hogy most fél méterről placcsant a kőre. Majd betalált a fürdőbe, de az istenért nem akart a fal tövétől elmozdulni. Annyira nem, hogy ha akartam volna, akkor meg is foghattam volna kézzel. De inkább egy újságot használtam a terelgetéshez. Egyik ilyen alkalommal új biztos menedéket keresett. Sikerült a papucsom tövét megtalálnia. Annyira lenyugodott, hogy már lökdösnöm kellett, hogy távozzon. Végül a lépcső felé tereltem ki, feladva a fürdőszobai tervet.