Gandhi Jayanti

Ma, október másodikán van Gandhi születésnapja. Természetesen ünnep Indiában, de nem munkaszüneti nap. A világ másik fele meg pár hónapja a béke és erőszakmentesség napjának nyilvánította ezt a napot.
Reggel természetesen már a hírekből ömlött, hogy Mahatma így, Bapu úgy (indiai beceneve) meg Gandhiji amúgy (ez a -ji dolog, meg a bai a név után nagyon elismerő megszólítások közé tartozik). Szokás szerint beleolvastam a mai hírekbe is. Kérdés: az idióta újságíró, mint egyetemes, a világon mindenhol ismert állatfaj benne van Brehm - Állatok világa kötetében? Ünnepek környékén valahogy mindig előbújnak a setét odúkból, és világraszóló baromságokat kiáltanak bele a világba. Itt ez valahogy így történt:

Az egyik azon kesereg, hogy még mindig életben van az a passzus Indiában, ami tiltja a Ghandi-sapka hordását börtönökben. Még 1916-ban hozták ezt a rendeletet a mocskos, kizsákmányoló, gyarmatosító, büdös angolok (Hofi de jól tudná ezt mondani!), hogy ne hordjanak az elítéltek politikai jelentéssel bíró ruházatot. Kérdem a legnagyobb jóindulattal: mi is történt 1947 augusztus 15-én éjfélkor? Az, hogy megszületett a független India! És volt nektek még egy 1978-as felülvizsgálatotok is a börtönöket érintő szabályokról, és ez bent maradt? Sajnálom, de ti vagytok most a hülyék, és nem az angolok, akik anno ezt a nevetséges rendeletet hozták. Kár fröcsögni akár csak fél mondatban is (ahogy a cikk írója ezt tette), mert ez rátok nézve szégyen!

A másik író az amerikaikon köszörüli a nyelvét. Nem túl nehéz feladat, tudjuk jól. Persze az ízléstelen hirdetéseket, politikusok otromba megjegyzéseit (amit viccnek szántak) vagy a humorista közel sem tréfás megjegyzését joggal lehet és kell is kritizálni. De az egyik megjegyzés nagyon gyengére sikeredett a nagyon büszke szerzőnek. Mahatma Ghandit idézi:
-Mit gondol a nyugati civilizációról?
-Egész jó ötlet.
Tényleg frappáns, annak idején nagyon is jól elhelyezett döfés volt. Írónk szinte fetreng a nevetéstől. Csak szegény annyira korlátolt, vagy csak szimplán csukott szemmel jár 2007-ben, 60 évvel a függetlenség elnyerése után abban az Indiában, ahol gombamód szaporodnak azok a dolgok (McDonald's és MTV-től kezdve az üveg irodaépületeken át egészen a nyugati életformát és stílust hirdető termékekig, műsorokig), amik semmivel sem teszik különbbé, nemhogy nagyobbá Indiát, mint a globalizált világ bármelyik tagját. Ha tőlem kérdeznék meg, hogy mi a véleményem az indiai tisztaság- és rendszeretetről, akkor biztos Ghandi szavaival válaszolnék: jó ötlet.

Sajnos egyik médium sem közölt olyan adatokat, hogy mégis mennyit tudnak a mai fiatalok vagy középkorúak Ghandiról. Gyanítom, hogy az iskolai oktatás ellenére kimerülne a tudás jól bemagolt szlogenben: a nemzet atyja.

Ami viszont a világra nézve szégyen, és igazat adok az indiai CNN (CNN-IBN) riporterének, hogy soha nem kapta meg a Nobel-békedíjat Ghandi. Csak ötször jelölték rá. Nem volt elég.