Monszunelmélet

Ennek az elméletnek az alapját még tavaly alkottam meg. Idén már kicsit továbbgondoltam, és finomítottam rajta.

Meggyőződésem, hogy valahol Indiában vagy egy rejtett monszun-irányítóközpont. Ebben arról döntenek (szigorúan legalább öt háromoldalas egyszerre hindi, tamil és angol nyelvű nyomtatvány kitöltése után), hogy hol induljon be az országban az eső. Ezután egy magasan kvalifikált (értsd: hosszú ujjú inget viselő, nem papucsos egyén) megnyom egy gombot, és ekkor az adott helyen leszakad az ég.

Mert kérem szépen, arról van itt szó, hogy a monszun az nem eső. Bármint nem a mi európai felfogásunk szerinti eső. A monszun az nem esni kezd, hanem ömleni. A monszun nem csendesedik, hanem hirtelen eláll. Gombnyomásra indul és áll el. Olyan ez, mint amikor a zuhanyt nyitja és zárja az ember. Pontosabban amikor véletlenül magára nyitja, és pár pillanat múlva ijedten zárja el. Egyik pillanatban este még néma csend van kint, majd hirtelen dobol a csapadékelvezetőkön keresztül a kocsira zúduló víz. Mert az okos szomszéd odaparkolt, én meg hallgathatom majd éjjel.

Gondolom többen olvastátok a hírekben, láttátok a híradóban, hogy mekkora esőzések vannak itt. Ez még csak a kezdet, lesz ez még rosszabb. Állítólag. A települések rendszeresen víz alá kerülnek rövidebb vagy hosszabb időre. Be kéne indítani az indiai gondola ipart. Csak mit énekelnének az evezősök?