Hosszú hallgatás

Itt vagyok, élek, de alig. Mozgalmas hét van a hátam mögött. Sem reggelente, sem esténként nem volt annyi időm vagy erőm, hogy leírjam az aktuális kalandjaimat. Sok kisebb kaland történt, menjünk sorban:

Hétfőn volt a második kezelésem a fogorvosnál. Elvileg csak minimális fájdalommal járna a gyökércsatorna tisztítása, de a drága doktor kissé keményen dolgozott, és kétszer majdnem kiugrottam a fogorvosi székből a hirtelen érzett fájdalom miatt. Rengeteg modern felszerelése van. A legjobb az a röntgen készülék, ami egyből számítógépen mutatja az eredményt. Egy kellemes női hang közli az orvossal, ha készen áll a rendszer (Sensor is ready!). Amíg a doki egy másik szobában nagyfelbontásban megnézte az eredményt, addig én a hátam mögötti képernyőn gyönyörködhettem a fogamban. Még az első alkalommal megkért, hogy fényképezzem le a rendelőt, hogy mindenki láthassa, India nem olyan elmaradott, mint ahogy sokan gondolják. A csalóka a dologban az, hogy az egészségügy tényleg megfelelő színvonalú, rendesen felszerelt, tiszta, de elég kilépni a rendelőből és megcsap a tehén húgy és ürülék szaga az utcán. Mondjuk konkrétan ezt az utcát tavaly óta lekövezték, de akkor még a tömény mocsokban gázoltunk a fogorvosi rendelőig. Igen, a kép hátterében az én fogam van a monitoron. A tálcán a fekete zsinór meg egy gyökérmélységet mérő és jelző szonár.

Kedden végre eljutottam odáig, hogy meglátogassam az egyik konditermet Vapiban. Azért írom, hogy egyiket, mert háromról tudok. Ebből az egyiket még február elején Enikővel megnéztük az egyik hotelben. Persze pont felújítás volt akkor, és azt ígérték, hogy egy hónap múlva készen lesz. Naná, hogy ezen a héten nyitottak meg. De tudja már mindenki: IST! Indian Streching (Standard) Time, vagyis az a bizonyos indiai nyúlós időszámítás.
Szóval meglátogattam az edzőtermet, és miután átverekedtem magam az eddigi legfurcsább angolt beszélő adminisztrációs emberkén, bejutottam egy teljesen normális gépekkel felszerelt helyre. Volt egy edző, aki mindenkinek segített, tanácsot adott. Miután kikérdezgetett és lemért, közölte, hogy akkor húsz perc futással kezdjek a futópadon. Rendben, mi bajom lehetne ettől? A második percnél vettem csak észre, hogy a légkondi 32 fokot mutat. A harmadik percnél már nem láttam a fejemről ömlő víztől. Komolyan mondom, hogy nem vagyok normális, hogy ilyen melegben ezzel foglalom el magam! Az edzés nem volt igazából különös, azt az egy dolgot leszámítva, hogy minden gépen a súlyok fontban vannak feltüntetve. Így kicsit nehéz volt elsőre megtippelni a megfelelő beállítást. Másfél óra után kellemesen kifáradva távoztam, és a távoli körforgalom miatt kialakult dugóban (ehhez egy rendőr hathatós közreműködése is kellett) araszolva kipihentem magam. Még beugrottam egy műholdas vevőegységért, hogy végre tudjak tv-t nézni. Megígérték, hogy szerdán kijönnek a szerelők és beüzemelik.

Szerdán tényleg jöttek a szerelők. A dolog nem ment olyan egyszerűen. Hívtak telefonon, hogy itthon vagyok-e? Persze a szerelő csak mondta hindiül vagy gujaratiul, én meg egy szót sem értettem. Ő sem az angolból. Aztán a főnökük hívott, és elmagyarázta, hogy mit akart előbb az embere: találkozni kellett a két jóemberrel a közelben, mert nem tudták, hogy hol van ez a hely. Könnyen felismertem őket, mert egy motoron ketten nyomorogtak egy parabolaantenna társaságában. Pár alapszót azért értettek az angolból, így hamar sikerült elmagyarázni, hogy hová rakják az antennát, merre jöjjön a vezeték. Egy óra leforgása alatt befejezték a fúrás faragást, és beüzemelték a vevőegységet. Kifejezetten profi munkát végeztek. Most már van rengeteg csatornám (pár, ami otthon is létezik): HBO, NatGeo, Discovery, Animal Planet, MTV (indiai, nagyon vicces), VH1, CNN-IBN (indiai CNN verzió), AXN, valamint számos mozicsatorna és sportadó. Nem számoltam meg, hogy mennyi van összesen, de kifejezetten sok az angol nyelvű. Ez a műholdas azért volt jobb megoldás, mert a helyi kábelszolgáltató csak két angol csatornát adna, és a többi hindi lenne. Az egész berendezés és telepítés összesen 5 000 Rs (25 000 Ft) volt, a havidíj 250 Rs (1 250 Ft) lesz. A vevőegység meg teljesen intelligens: műsorújság, filmek leírása, emlékeztetők, interaktív menük. A UPC otthon meg elmehet a…

Csütörtökön saját indiai főztömmel és ételhordómmal debütáltam bent a közös ebédnél. A kollégák elismerően bólogattak, és főként a rizst dicsérték, hogy mennyire fehér és nem tapadtak össze a szemek. Ezek szerint itt ez a mérce. Azért szeretek velük enni, mert ilyenkor mindenki körbeadja az ételét, és így legalább négy-öt különböző dolgot ehet az ember egyszerre. Persze a hangulat is nagy jó ilyenkor.
Munka után pár kollégával egy vacsorára átugrottunk Damanba a tengerpartra. Jó volt a hangulat, sokat megtudhattam arról, hogy mennyire büszkék Indiára és a kultúrájára. Ez mind nagyon szép és dicséretes, de: a mitológiájukra büszkék és nem arra a kultúrára, hogy nem dobáljuk el a szemetet, tisztán tartunk mindent (ez ugyanis nem létezik). Arra büszkék, hogy itt minden vallás békében élhet egymás mellett, miközben ők maguk mondják, hogy a muzulmánok milyen emberek, és rendszeresek a vallási okok miatti rendbontások is. Meg Pakisztán az ősellenség, aki el akarja lehetetleníteni Indiát. Ilyenkor persze hirtelen milyen kis gyönge ez az ország és semmi IT és gazdasági nagyhatalom szöveg nincs. Jókat mosolyogtam a heves magyarázatokon, amikkel bizonygatták az igazukat.
A nap híre volt, hogy az egyik északi államban maga az államminiszter egy három (3!) oldalas levelet írt India elnökének, hogy mégis milyen dolog az, hogy olyan óvszert lehet forgalmazni, amihez kis vibrációs gyűrűt is adnak. A fő indok az volt, hogy az óvszer születésszabályozásra szolgál, és nem arra, hogy örömük legyen a pároknak. Egyesek államminiszterként hogy ráérnek! Irigylem a problémáikat! A Times of India honlapján nagyon tanulságos volt a sok „okos” hozzászólás ehhez a cikkhez. Természetesen két tábor alakult ki. Az egyik értetlenkedett, hogy mégis mi a gond ezzel, és mégis miért akar ebbe az állam beleszólni? A másik amellett kardoskodott, hogy hát ez a Káma Szútra is csak egy szennyirodalom, ami nem is hindu, és undorító, le kell tagadni. Ezennel mindenki törölje fejéből a képzeletbeli egyenlőségjelet az említett mű és Indiai között!

Péntek nem volt az én napom! Csütörtökön sikerül összeszednem egy jó kis megfázást, így hőemelkedéssel és fejfájással ébredtem. De a napot megkoronázta a fogorvosnál az újabb kezelés. Délre volt időpontom, időben ott is voltam. Másfél órát várakoztam, az összes angol újságot átolvastam már. A doki szabadkozott, hogy elhúzódott az egyik kezelése. Ezért csak kifúrta a hétfőn berakott tömést, és közölte, hogy akkor ma elkészíti a korona alapját. Mindezt fél négykor. Ott álltam kifúrt foggal, ebédelni így nem tudtam. Mikor visszamentem, ismét várnom kellett egy kicsit, de a doki felesége (aki szintén fogorvos) kedves volt, és hozatott frissen facsart narancslevet (műanyag zacskóban hozták!), amíg várakoznom kell. Eléggé mókás volt, hogy a fogorvosi székben ücsörögve gyümölcslevet iszom. De ha nekik ez nem gond kezelés előtt, akkor nekem miért legyen? Jött a doki, nagyot is nézett. Majd közölte, hogy szerencsés vagyok. Ő ugyanis nem kapott. A lényeg, hogy az alap elkészült, mintát levették. Majd hívnak, ha készen lesz a korona. A megfázást sikerült még aznap kiizzadnom. Estére megérkezett egy hatalmas vihar (tuti a budapesti ért ide), az áram persze elment. Csak négy óra elteltével lett ismét világosság a házban és a környéken. Így nem főztem magamnak, hanem elhatároztam, hogy majd valamelyik étteremből szerzek ebédet másnap.

Szombat munkával telt. Ebéd előtt elsiettem az egyik étterembe, ahonnan tavaly is kaptam egyszer ebédet. Voltak különböző thali-k (több fogásos étkek). Állítólag a magyar tál szó ebből jön. Nem tudom, hogy igaz-e, én is csakúgy olvastam. Nevetséges összegért, 50 Rs-ért (250 Ft) szépen, műanyag tálcán becsomagolva kaptam meg az egyiket. Három fogás, köretnek rizs és roti, hagyma, valamint egy édesség is volt ebben az árban. Majd kipukkadtam a végére.
Este végre megérkezett az igazi monszun. Elkezdte, és egész vasárnap esett. Időnként egy-egy órára abbahagyta, majd újra rázendített. A szokásos áramszünetek is megvoltak, de szerencsére most csak maximum fél órára voltam elektromosság nélkül.

Most is ömlik...