Robbantott csirke

Egy élmény a céges vendégházban csirkét enni! No, nem az íze miatt. Mambu (én csak így hívom, valami hasonló a neve), aki egymaga a szakács és a gondnok,  kiválókat főz indiai mércével is. Időnként csirkés ételt is kapok, ami azért különösen nagy szó, mert Gujarat erősen vegetáriánus állam (ezt már írtam korábban). Szóval minden megvan ezekben a csirkés kajákban, amit csak akarok: sok fűszerrel készült maszala vagy curry*, és persze maga a hús, amit eléggé nélkülözni kell itt. A fenséges étkezést egy dolog zavarja meg. Az időnként a szájpadlásba és fogínybe fúródó, törött csirkecsont. Gondoltam, hogy egyszer majd elmagyarázom, hogy mégis miként kéne a csirkét bontani. Persze nem értek hozzá, de némi tanáccsal csak tudtam volna szolgálni, mint pl.: a bárddal nem hasítjuk találomra ketté, néggyé a szegény állatot.

Éltem én a tudatlanok boldog életét a mai napig. Történt ugyanis, hogy az Travel & Living csatornán (kb. olyan, mint a Travel Channel, csak több az indiai téma) Floyd Kalkuttában főzött valami kacsás, maszalás ételt. Közben ő magyarázta, hogy itt mindent (csirke, kecske, kacsa, hal) csonttal együtt főznek, mert úgy sokkal jobb lesz az íze. Na tessék! Ezért kapok én robbantott csirkét.

Persze ez így nem igaz nagy általánosságban: étteremen kiváló csirkét és halat ettem csont és szálka nélkül.

 

*curry, ami helyesen kiejtve kari, és nem a fűszert jelenti, hanem azt a fűszeres alapot, amit a főzéskor készítenek (curry sokszor nincs is benne!). Gondolom sokan kaptátok már emailben "Az egy currykóstoló naplója" című vicces levelet. Első indiai látogatásomig nem értettem, hogy mit hüledezik a főszereplő a méregerős curryk kipróbálásakor, amikor az nem is csíp... Az egybemosásért kedves angol gyarmatosító barátainknak tartozunk "köszönettel".