Indian Exposure avagy Miért éppen India?

2007-01-18

NH 8

Vagyis a National Highway 8. Ez az autópálya(?) megy keresztül Vapin. A városban kétszer háromsávos, de azon kívül csak két sáv létezik. Európai szemmel nézve inkább gyorsforgalmi autóút (mert nincs leállósáv). A fel- és lehajtást a városokban lévő felüljárókon kívül szimplán kanyarodással lehet megoldani. Igen, akár a szembejövő sávon keresztül. Néha még kiépített sáv sincs a kanyarodásra, így csak drukkolni lehet, hogy nem trafálnak hátulról telibe várakozás közben.
Ma személyesen tapasztaltam meg kaotikusságát. Satis, a sofőr vezetésgyakorlás közben közölte, hogy menjünk az autópályára, mert ez itt nem az (célozva a kis utcákra). Ám legyen! Remegő kézzel és lábbal vágtunk neki a felhajtásnak. Az, hogy haladsz az úton nem nehéz, de leelőzni egy kamiont már az. Miért? Mert vagy előtted megy, és pár dudálásra komótosan lehúzódik (itt utalnék vissza a Horn OK Please feliratra), vagy szimplán mennél el mellette, de ő kezd áthúzódni a sávodba. Ilyenkor teljes erőből nyomni kell a dudát, nincs más lehetőség. Erre vagy visszahúzódik vagy marad a pozíciójában, és férj el. Előzékenyek, mert integetnek, hogy menj. Ennyi pozitívum van.
De a semmiből megjelenik melletted a kis helyen egy motoros, őrültek próbálnak átkelni az úton, egy nő valami repülő nylont kerget a belső sávban, hirtelen egy riksa kanyarodik be, és egy marha szembejön a forgalommal a kocsijával, mert ahol felhajtott, ott nem volt lehetőség a másik irányba menni. Káosz. És ezzel a szóval még meg sem közelítettem a valós helyzetet. Kaptam persze pár hasznos tippet dudálásra, és a villantásra. Az utóbbi ellentétben az európai szokással itt nem a előzékenységet jelenti, hanem, hogy most azonnal maradjon mindenki a helyén a kereszteződésben, mert jövök.
70 km/órával haladtunk tartósan. Eléggé úgy tűnik, hogy ez itt a maximum a nagy forgalom miatt, amit a kamionok okoznak. Megjegyzés: a Tata cégnek el kéne adni valami nyerges vontató licencjogát, mert alig látni ilyent. Ki akar beszállni?
Vapiba visszatérve keringtünk egy kicsit a városban. Ha haza megyek, akkor tuti rendezünk egy tehén-bicikli-gyalogos kerülgető szlalomversenyt. Kíváncsi lennék, hogy kinek mennyire menne. Kizárt, hogy bárki is tudjon egyszerre annyi irányba figyelni, forogni, nézni, hogy itt simán végig kacskaringózzon. A bal visszapillantó centikre a gyalogosoktól, a jobb a szemben közeledő kocsitól, majd kormányt balra rántani, mert kifordult egy riksa, két másodperc múlva satufék, mert fekvőrendőr (rengeteg van, és alig láthatóak), utána éles jobb, hogy ne szenvedj tengelytörést. Ezt időnként a laposan sütő, éles napfény és a rossz minőségű utak miatt hatalmas por nehezíti még. Be kellett mennem egy körforgalomba is. Szerencsére egyből sikerült jó irányba bemenni és az adott helyen kijönni. Ha az autópálya káosz, akkor ez annak valami szuper-felsőfok változata.
 
A munkahelyre visszatérve a kollégák nevetve hallgatták a megpróbáltatásaimat. Megnyugtattak, pár hét és úgy vezetek majd mint ők. Még nem tudom igazán, hogy ez jót vagy rosszat jelent.