Esti harcok

Minden este megvívom a saját kis háborúmat. Nem, szó sincs arról, hogy Enikővel kéne bármi miatt is csatáznom. Ennél sokkal apróbb dologról van szó. Tényleg apró, pontosan akkora, mint egy moszkitó.

Igen, a kis zümmögő vackok ellen naponta kell harcolni. Csípnek ezek rendesen. Bár nem viszket, de nagyon nehezen gyógyul. Szép képeket lehetne rólunk készíteni az orvosi lexikonok számára, hogy milyen a moszkítócsípéses mintázat.

Napközben nyitva hagyjuk a terasz ajtaját, hogy Bonnie nyugodtan kimehessen. Sötétedéskor már csukjuk is be, de napközben a sok kellemetlen vendég betelepszik a szobába. Eddig próbálkoztam több megoldással. Volt a kőkorszaki kéttenyeres és utánakapós módszer. Be kell vallanom fárasztó volt, mert valahogy ezek gyorsabbak, mint a magyar versenyzők. Aztán beszereztem némi vegyi fegyvert. Azzal meg húsz percre kellett befújni a szobát. Illata eléggé ragaszkodó volt, és nagyanyám hajlakkjára hasonlított erősen. Külön ki volt emelve, hogy vízalapú, és ezért környezetbarát. (hahaha, amennyire egy méreg az lehet...). Annyira, hogy pár moszkitó jót röhögött rajta, és az istenért sem akartak megdögleni tőle. Pár napja újabb fegyvert rendszeresítettem! Egy még erősebb, kétszer gyorsabban ölő sprayt (így hirdeti magát). De ez nem kényelmes: meg kell keresni a dögöt, és úgy kell lefújni. Elmondani nem lehet, hogy hány rohadt hely van kb. huszonöt négyzetméteren, ahová el tudnak rejtőzni. És most itt ülök a rózsaszín elnöki ágyban, és mellém van készítve a fegyver. Tart a ma esti vadászszezon.

 

U.i.: van még egy csodafegyver! Teniszütő, amiben áram van, és azzal lehet kergetni a repkedő vackokat. Ha nem válnak be a vegyipar csodái, akkor kifejlesztek egy új sportot. A szabályok úgy lesznek megírva, hogy én vagyok a teniszütővel a kék sarokban, a moszkitók meg a pirosban (teniszütő nélkül). Aztán kiütéses győzelemig fog tartani a meccs.