Indian Exposure avagy Miért éppen India?

2007-01-21

Különös vásárlás

Megkértem tegnap a sofőrt, hogy vigyen el ma a másik szupermarketbe, mert ott meg kéne vennem pár olyan dolgot, amit itt nem kaptam. Tízre jött értem, és pár perc alatt a boltnál voltunk. Zárva volt. A biztonságiak mondták, hogy fél tizenegykor nyitnak. Oké, addig elugrottunk pár másik helyre, majd visszatértünk. Még mindig volt negyedóra a nyitásig. Türelmesen várakozunk, amikor jön egy figura a bolt felől, hogy menjek utána. A hátsó ajtón keresztül, az eladók fürkésző tekintetén át bejutottunk a zárt szupermarketbe. Kapásból hárman teremtek ott, hogy segítsenek nekem. Nagyon kedvesek voltak, és egyből jöttek a szokásos indiai kérdések: honnan jöttem, hogy tetszik India, ízlik-e a kaja, hogy hívnak? Készségesen válaszolgattam, de amikor el akarta kérni az egyik a telefonszámomat, azt már nem adtam meg.
Szépen összegyűjtöttem minden szükséges dolgot, ami a kicsit komfortosabb és tisztább élethez kell. Pont az egyik főnökszerű kísérgetet, amikor látom, hogy a dolgozók (külön a nők, külön a férfiak) kis csoportba gyűltek, és énekelni kezdenek. Kérdem egyből, hogy miért énekelnek? Kiderült, hogy imádkoznak az istenekhez a jó, forgalmas napért, hogy jól menjen az üzlet. Az ének végeztével a főnök köszönt nekik, amire kórusban jött a "Good Morning!" válasz. Gujaratiul beszélt, de a helyi nyelvbe sokszor keverednek angol szavak, vagy csak egyszerűen minden előzmény nélkül egy időre angolra váltanak. Így nagyjából értettem, hogy miről van szó. Pár intelmet mondott el nekik, hogy miként viselkedjenek, melyik szinten mit talál meg a kedves vevő.
Miután végzett kinyitott a bolt. Én meg szépen mentem fizetni. Igazán különleges vásárlás volt.