Delhi - Qutb Minar

Miután most már monszun van, és nem rohangálunk el nagyon sehová, van idő megírni az utazáson történteket végre. Most is nyugodt vasárnap késő délután van, illetve volt, amikor elkezdtem gépelni ezeket a sorokat. A hátsó szomszéd artikulálatlanul kiabál valamit befelé a házba, a gyerekek úgy visongatnak játék közben, mintha nyúznák őket, a közeli autópályáról a teherautók különböző dallamkürtjei versenyeznek egymással, és rólam meg szokás szerint szakad a víz, pedig már nincs is harminc fok kint, csak hát a majdnem 100 %-os páratartalom, ugye.

Ott tartottam a második nap Delhiben történtek elmesélésében, hogy metróval elmentünk a Parlament közelében lévő végállomáshoz, hogy majd ott fogunk egy riksát, és irány a külváros. Nem igazán tudok kimondani betűtorlódásos szavakat, és ez az arabos név is ilyen: Qutb Minar. Na ide akarunk menni. Jött egy riksás, látta, hogy nagyon tanakodunk, meg is állt. Mutatom neki abban az útikönyvben, ahol legalább van fénykép is, hogy ez lenne a cél. Bólint, majd elhadarja a helyes kiejtést is. Az áron nem nagyon lehet alkudozni, mivel mégiscsak külvárosba megyünk, így elfogadtuk a 110 Rs-ás árat. Ez nem számított nagy átvágásnak, mint este kiderült.
Vagy jó negyedórás robogás után megérkeztünk egy kissé dombosabb környékre. A kicsit borsos jegyár kifizetése után már siettünk is befelé. Annyit tudtunk a helyről, hogy Delhi egyik jelképe, meg van itt még több épületmaradvány, meg az a bizonyos vasoszlop, de erről majd később.

A Qutb Minar egy minaret igazából, de nem olyan, mint ami először eszünkbe jut. Igazi monstrum, távolról inkább egy Szojuz űrhajóra hasonlít a formája. Közelebbről lélegzetelállítóak az erkélyes emeletek. A kövek a vörös és homokszín rengeteg árnyalatát mutatják az egyes szinteken, ahol mint valami kívülről ráhelyezett díszítőelemek, aprólékosan kidolgozott faragások és korán idézetek vannak a kövekből kivésve. Az építményt, és a hozzá tartozó mecsetet, aminek csak a romjai maradtak meg, ugyanaz az mogul uralkodódinasztia építette, akinek a nevéhez kötődik a Taj Mahal. Volt ízlésük és stílusuk, az biztos.
Nagyon tetszett minden, amit láttam, csináltam is pár képet. Aztán másik szögből még párat, majd objektívcsere, még egy-kettőt. Csak később vettem észre, hogy a pár darab lazán negyven lett.
Ott volt még annak a mecset maradványa, ami régen az iszlám hatalmasságát hivatott jelképezni. De az akkori vallás egy, az ő időszámításuk előtti időkből származó oszlop köré építette fel ezt az épületet. Van ugyanis az egykori mecset udvarán egy negyedik századból származó vasoszlop, aminek felületén szanszkrit felirat olvasható. Ez még nem lenne különös, de az oszlop nem rozsdásodik! Pedig a vizsgálatok szerint tényleg színvas, nincs ötvözve más fémmel. Pára és eső van itt bőven, elvileg illene neki. Pláne hogy legalább 1600 éve álldogál ott. Jó, persze, ha kukacoskodni akarunk, akkor van rajta pár rozsdás vonal, de az is csak egy-két sérülés mentén. Emlékszem, még talán az általános iskolás kémiakönyvben volt egy kép erről a vasoszlopról, és egy rövid leírás róla. Akkor eszembe sem jutott, hogy valaha is látni fogom közelről.

Mivel eléggé későn értünk ki ebbe a parkos régészeti parkba, ahol a Qutb Minar is magasodik, ezért nem maradt időnk körbe barangolni más részét. Ha ennyire nem is látványos, de biztos érdekes lehet. Nem baj, ezt is felvettük a „legközelebb megnézzük” listára. Heverésztünk még egy kicsit a fás parkban, néztük, ahogy mókusok szaladgáltak fel és alá körülöttünk. Még a szél is fújt egy kicsit, egész csendes volt a környék. Mintha nem is a hangos utcákról jutottunk el ide. Tanakodtunk, hogy nézzünk-e meg még valamit a városban. Végül Judit javasolta, hogy ha már a külvárosban vagyunk, akkor próbáljunk eljutni a Lótusz Templomhoz.