Indian Exposure avagy Miért éppen India?

2008-06-01

Pékség

Péntek este még be akartunk ugrani az egyik boltba, de előtte nem tudtam leparkolni. Így egy pékség előtt álltam meg. Ha már ott voltunk, megnéztük mit lehet kapni egy ilyen boltban. Már egyszer vagy kétszer láttam kicsit közelebbről a kínálatot, de még sosem néztem igazán körül.

Erősnek kellett lennünk, hogy ne csábuljunk el az édességes pult látványától. Van pár nagyon hasonló süteményük pl. feketeerdő torta, de mindegyik vegetáriánus kiadásban, vagyis nincs benne tojás. Nem is gond, legalább nem romlik meg olyan hamar.
Körbenéztünk, hátha akad valami másnap reggelire. Találtunk ilyen zöldséggel töltött sós péksüteményt, amit az otthoni virslis vagy valami egyébbel töltött párnához hasonló. Volt még egy eléggé jónak tűnő ananászos kosárka (tésztakosár megtöltve valami ananászos krémmel), vettünk abból is. Már majdnem fizettünk volna, amikor megakadt a szemünk a helyben készült vegaburgerekhez való zsömlén. Gyorsan kértünk is két darabot, majd fizettünk. Ötven rúpiát hagytunk ott, ami eléggé jónak mondható, ha az otthoni árakhoz hasonlítjuk.

Szombat reggelire a két péksütit ettük. A zöldséggel töltött finom, bár eléggé fűszeres volt, amin már meg sem lepődtünk. Én még egy sült zöld chilivel is találkoztam benne, ami szintén alapfelszerelésnek mondható ilyen ételekben. A kis édes kosárkában meg a sült ananász mellett találtam még diót és mazsolát. Legalábbis ezeket fedeztem fel pluszban. Nagyon laktató, pedig nem volt nagyobb egy kávéscsészénél. Azt hiszem máskor is be fogunk ugrani oda, és még a többi pékségnek nevezett helyre is, hátha találunk még hasonló finomságokat.

Azért egy igazi, nagy vekni kenyérnek jobban örülnék. A toast már kissé unalmas így másfél év után.