Repülős vacsora

"Nem lehet mindennap étteremben enni!"

Ezt a megállapítást tegnap tettem, amikor ismét nagyon tele lettem, pedig fél adag ételt kértem. Mivel sem időm, sem kedvem (eddig) nem volt valami helyit főzni, ezért inkább egy pár napja vett készételt vettem ki a kamrából. Panír Makhani. Talán ettem valamikor régen, rossz nem lehet. Olvasom a dobozt: nincs benne mesterséges adalék. Nocsak! Milyen fejlettek ezek itten. Ahogy kiderült ez egy teljesen kész, becsomagolt étel, csak meg kell melegíteni. Nagyon jó! Kibontom, és egy tálba borítom a zacskó tartalmát. Panír akad benne, de nem vitték túlzásba. Nézem, talán kicsit túlságosan sok az olaj a szószban, amit remélhetőleg nem beleöntöttek, hanem az alkotók engedtek magukból. Mikró, két perc. Kész. Megkóstolom. Hááát... talán a Lufthansa indiai ételeinek szintjét megüti. Ami nem túl magas, lévén repülőgépes ételről beszélünk.

Nem gond, elfogyott.