Novalty Shop

Közeledik az a nap, amikor át tudunk költözni a (végre) felújított házba, és nem ebben a húsz négyzetméteres szobában kerülgetjük egymást hárman (Enikő, Bonnie, én). Igazi, hamisíthatatlan indiai tempóban végezték a felújítást. Erre majd szánok egy külön bejegyzést, mert nem kevés idegeskedést okozott ez nekünk.

Szóval közeledik az átköltözés napja, így el kellett mennünk csütörtök este konyhai eszközöket vásárolni. De nem pár dolgot! Mindent! A lakás ugyanis csupasz, és be kell szerezni mindent. Kaptunk egy címet, ahol mindent egy helyen lehet kapni. A cím egy kissé túlzás, mert az itt nincs (nagyobb városokban már van). A címzés valahogy így néz ki egy bolt/cég esetében: bolt/cég neve, egy ismert épületegyüttes (pl. kórház, mozi, lakókomplexum) mellett/közelében/szemben/mögött. Nincs utcanév, pláne nincs házszám. Szóval senki ne képzelje azt, hogy Magyarországhoz hasonlóan itt minden magára valamit is adó településnek van Gandhi (Kossuth), Nehru (Széchenyi), Rabindranath Tagore (Petőfi) vagy esetleg Republic (Szabadság) útja, tere, utcája, köze, dűlője. Itt arról szól a játék, hogy menj oda, és próbáld megtalálni!

Irány Vapi Town! Ez Vapi régi része, ahol a szárit is vettük pár hete. A felüljárón, ami oda vezet, egy teherautó halad a sor elején. Nem hiszem el: 20 km/h-val „dönget” üresen, sík terepen! Találunk parkolóhelyet, majd gyalog indulunk megkeresni a Novalti nevű boltot a „piacon túl”. Ja, meg a tehénen, ha már nyúl nincs. Nekem volt ez minden: Novalati, Novaliti (simán lehetne szlovák település is), Novartis (szakmai ártalom, elnézést). A legnehezebb az volt, hogy csak boltok voltak mindenhol, de sehol a piac. Már azon gondolkoztam, hogy a fél estémet azzal fogom tölteni, hogy találok egy angolul értelmesen beszélő embert az utcán, és megkérdezem, hogy mégis merre van az arra. Ekkor láttunk pár olyan jelet (zöldségesek egy másik utcában), ami arra engedett következtetni, hogy az a piac. És láss csodát, a piacon túl megtaláltuk a Novalty nevű boltot (i vagy y, nekem mindegy volt már).

Bent tényleg minden volt, ami kellhet egy konyhába. Edényektől kezdve a poharakon át egészen a félig rózsaszínben pompázó, órán támaszkodó üveglovon át. Ehhez még jött a kedves eladó, aki egy vékony, eléggé aszott öregúr volt. Fehér zsákruhában, fehér szakállal és fehér kerek fejfedővel. Egyből kiderült, hogy muzulmán. Van ugyanis egy muzulmán közösség is itt ebben a városrészben. Amilyen öreg volt olyan fürge is. Mindent lekapott, kicsomagolt, ötletelt. Cikázott a kis helyeken, mert a termetes indus asszonyságok elfoglalták a csőszerű bolt jelentős részét. Közben előkerült a tulaj is, Mansoor, aki egész jól beszélt angolul. Tetszett, hogy ebben a boltban végre nem engem traktáltak, hanem Enikőnek mutogattak mindent. A legnehezebb dolog volt normális méretű bögrét találni. Ők a teát kis csészékből isszák, mint mi az eszpresszó kávét.

Miután sikeresen összeválogattunk minden szükséges dolgot, elkezdték összeírni egy listára. Mi addig visszamentünk a kocsiért. Mire visszaértünk a lista készen volt. Ekkor tételesen átnézték, hogy minden rajta van-e, és korrektül szerepel-e. A tulaj olyan gyorsan akarta sorolni az árukat, hogy már a fürge kisöreg sem bírta. „Ek minit! Ek minite!” – „Pillanat! Pillanat!” ismételgette. Jó, hogy átnézték, mert volt, amiből többet írtak fel, és kiderült, hogy a hat darabos pohárkészlet tizenkét darabból áll. Közöltük, hogy nekünk csak hat kell. Semmi gond, megoldják! Előkerült a nagykés és máris kettévágták a dobozt. Így megkaptuk a készlet felét.

Közben próbáltam jobb parkolóhelyet találni a bolt előtt, mert egy hatalmas teherautó nem tudott elférni a kocsinktól. Sikerült: előttem egy tehén, balra motorok, amiktől az útra nem lehet lemenni. Mire visszaértem a boltba, már a végső számlát írták, azt is háromszor ellenőrizték le. Mivel sok dolgot vásároltunk, kaptunk kb. 10 % kedvezményt, Enikő a feleség, én az eladó és a bátyja (Mustafa) telefonszámát (ha bármire szükségünk lenne). Bepakoltak a kocsiba, majd megígérték, hogy mutatnak egy boltot, ahol tudunk venni vízfestékport a hétvégi színek fesztiváljára. De előtte álljak arrébb az autóval. Na de hová? Óh, gond egy szál se! Mansoor és a bátyjának két segédje (a bátya boltja szinte egyből az övé mellett volt) felkapta az útban lévő motorokat, és két perc alatt kialakították nekem a parkolóhelyet.

Abba a boltba, ahol festéket lehet venni, egy még öregebb, enyhén pigmenthiányos ember vezetett el. Persze ilyenkor minden második boltnál és villanyoszlopnál lehet kapni festéket, de ez a boltos is biztos valami rokon volt. Vettünk pár zacskó festékport és két vizipisztolyt. Majd hétvégén kipróbáljuk.
Persze nem úsztuk meg Mustafa boltját sem. Ott csak körbesétáltunk, de egyből hárman mutogatták végig a kínálatot. Megígértem, hogy visszamegyünk, mert sok hasznos áruja van, ami jól jöhet egy háztartásban.