"Tévésztár"

Ma délután kicsit sétálgattunk Vapiban. Az egyik park felé mentünk, ahová már Bonniet is korábban megpróbáltuk elvinni. Nagy tömeget láttunk, sok parkoló kocsit, motort. Azt hittük, hogy valami vallási tanító tart előadást, mert a közelben egy templom is van, meg a plakátját is láttuk a városban. De kiderült, hogy teljesen másról van szó. Egy háromnapos kereskedelmi kiállítást rendeztek. Kicsiben olyan volt, mint a BNV.
Kitaláltuk, hogy bemegyünk, mert hát mindent meg kell nézni. A rögtönzött kiállítócsarnok egy nagy, több részből összerakott sátor volt. A földre zöld műanyagvászon volt leterítve, amin csak elrejtette, de nem tudta megszüntetni a sok hepehupát. Volt ott minden: Toyota és LG kereskedő, háztartási bóvlit áruló emberek, sok természetgyógyász portékát kínáló kis és nagyobb cég, továbbá ruha, ékszer és műszaki berendezések. Mindenkinek saját standja volt, a cégek nevei mindenhol ki voltak írva. Tényleg normálisan volt megszervezve az egész. A tömeg még pont elviselhető volt. Sok helyen próbáltak megszólítani, hogy csak ezt meg azt próbáljuk ki.
Két érdekes dolgot láttam. Az egyik egy cég neve volt: Mother Sale. Nos. Lehet, hogy van ennek valami normális fordítása (amit én nem tudok), mert azért az anyját senki nem adja el, ugye. Mellesleg ablakokat árult a cég.
A másik érdekes eset egy könyveket árusító pultnál volt. Volt pár angol nyelvű könyvük, ami igazából nem volt annyira érdekes, de Enikő megnézte. Láttuk, hogy van egy 2007-es évkönyvük is. Enikő felkapta, belelapozott, de láttuk, hogy hindi az egész. Majd találomra kinyitotta a könyvet valahol. Eléggé meglepődtünk! Pont Magyarország leírásánál. Ott virított az egyszerű térkép a lap alján. Nevetve mondtuk a két figurának, hogy innen jöttünk. Gondolom nem értették vagy nem tudták, hogy mi az a Hungary, ezért megnézték a könyvben.

De a legjobb még hátra volt. Körbesétáltunk, nyugtáztuk, hogy ilyent is láttunk, majd a kijárat felé indultunk. Volna. Szinte a semmiből elém ugrott egy figura, kezében egy mikrofonnal. Kiderült, hogy a helyi ipari közösség a szervezője ennek a kiállításnak, és szeretnék megtudni, hogy mint külföldi miként vélekedek róla. Ott állt készenlétben egy mikrofonnal és egy másik alak egy kis kamerával. A helyi tévében szerették volna leadni a riportot. Nem nagyon akartam kötélnek állni, mert én mindig is a kamera (legyen az film vagy fotó) másik oldalán szoktam lenni. De csak nem tudtam menekülni. Nem is volt rá esélyem, mert a kollégái is ott álltak körülöttünk. Próbáltam Enikőt rábeszélni, hogy mégis ő válaszolgasson, de pár erőtlen kísérlet után megadtam magam.
Na jó, essünk túl rajta! Megkérdezték, hogy mi a véleményem erről, mi volt jó itt, honnan jöttünk, mivel foglalkozom. Arra, hogy mi volt jó, ki kellett találni hirtelen valamit. Eszembe jutott, hogy főként ajurvédikus termékeknél álltunk meg. Így rögtönözve dicsértem, hogy mennyire jó, hogy itt ilyen nagy a választék, mert otthon kevés helyen lehet kapni. Persze Enikő sem úszta meg egy rövid kérdés nélkül, de nem neki kellett megérteni ezt a félelmetes indiai angolban feltett pár kérdést.

Mire befejeztük a beszélgetést már egy komoly tömeg alakult ki körülöttünk. A sok szervezőn kívül gyerekek és felnőttek gyűltek körénk. Igen, most pláne mi voltunk a látványosság.