Polizei

Elmentünk ismét arra a partszakaszra, ahol múlt hétvégén voltunk. Most sikerült a megfelelő helyen lefordulnom az autópályáról, így sokkal hamarabb odaértünk. Megjegyezném, hogy az autópálya és a nyűves keresztút találkozás egyenrangú kereszteződésnek van feltüntetve. Nem normálisak ezek! Még jó, hogy a balkéz szabályt itt senki nem ismeri, és így nem tartja be.

Miután megtaláltuk a megfelelő helyet Bonnie átmozgatására, leparkoltam az úton. Már lent voltunk a homokos tengerparton, és a fényképezőgépemet próbáltam elővenni, amikor hallom valaki szólongat. Hátranézve láttam, hogy a kocsi mellett két rendőr áll, és integet, hogy menjek oda. Gép elrak gyorsan, próbálok a homokos domboldalon felszaladni. Közben átvillan az agyamon, hogy nincs a kocsiról semmi papír nálam. Amikor kérdeztem bent, hogy valami forgalmi vagy esetleg egy nyamvadt cetli arról, hogy vezethetem a céges autót, akkor közölték, hogy itt olyan nem kell. A másik gond, hogy a kocsinak Maharashtra állambeli rendszáma van, míg mi Gujaratban vagyunk. Az előbbi államban előszeretettel ellenőriznek más államból származó kocsikat. No mindegy, gondoltam, jogsim van, pénzem is, majd lesz valahogy. A törvény két őre nem beszélt angolul (milyen meglepő), de sikerült valahogy megértenem, hogy nem jó helyen állok. Oké, álljunk arrébb. De hol a kocsi kulcs?! Lefagytam, hogy a nagy igyekezetben a partról felfelé kiesett a zsebemből. De jó! Hatalmas nagy program lesz megkeresni a szürkés barna homokban egy kulcsot. De kivételesen szerencsém volt. A kulcsot a kocsiban felejtettem. Tudom, nem a legszerencsésebb dolog, de itt tényleg nem kell attól tartani, hogy valaki elköti az autót.

Gyorsan autóba be, és átfordulok az út másik oldala melletti homokos, füves részre orral előre. Elégedetten szállnék ki, de mutogatnak, hogy másként álljak oda. Jó, meglesz! Beállok az út mellé (nem az útra!) párhuzamosan a forgalommal egyező irányba. Vagyis csak állnék, ha a kocsi nem kezdené magát beásni a fövenybe. Óh, hála az égnek! Már csak egy kocsikiásás kell nekem. Végre sikerül valahogy a felniig elmerült autót kimozdítani, és beállni. Ismét szállnék ki, de még mindig nem tetszik a két rendőrnek. Mi a fenét akarnak ezek? Ja hogy orral merőlegesen állajak az útra a fövenyes részen. Persze, nem gond, beforgatom a kocsit egy olyan helyre, ahol nincs homok az első kerék alatt. Végre megfelel az elképzelésüknek a parkolásom. Ezzel elköszönnek, és tovább sétálnak az úton.

 

Az rendben volt, hogy esetleg zavarhatom a forgalmat az eredeti helyen, ahol leálltam. Bár azért ez túlzás, hogy itt bárki is zavarna bármit, mivel nincs rend, amit lehetne. De mégis mi az értelme annak, hogy orral merőlegesen álljak az útra? Semmi.