Valentin nap

Tegnap volt ez a számomra iszonyatosan műnek számító "ünnep". Otthon azt láttam mindig, hogy ez inkább az összes giccskereskedő és gyártó megtollasodásáról szól, és semmi másról. Zavart, hogy miért van ez a kiemelt nap a szerelem ünneplésére? Itt egy kicsit másként van. No nem a giccsparádé terén. Azok a boltok, amelyek palettáján a füzettől a plüssvackokig minden megtalálható, felszerelkeztek a piros színben úszó borzadalmakkal. Az internetes portálok öntötték már két héttel korábban a jó tanácsokat. Mindkét véglet megvolt: "Mivel tudod a szerelmedet elvarázsolni Valentin napon?" és volt ilyen is, hogy aszongya: "Mit csinálj, ha nincs senki, akivel tölthetnéd a Valentin napot?" vagy "Hová menj Valentin napkor, ha egyedül vagy?". Nagyon vicces volt, ahogy a nyugati kultúra egyik számomra borzasztóan kiábrándító, de eredetileg barátságos ötletét itt is próbálják üzleti síkra terelni. Ezek itt eleve sok, számunkra természetes dologgal nem tudnak mit kezdeni. A legjobb példa erre a sok műanyag-csomagolás. Fel nem fogják, hogy talán nem kéne úton-útfélen eldobálni, mert lassan az indiai lobogón le kell cserélni a Asóka kerekét (vagy mit) egy műanyag-szemétkupacra. Az jobban fogja jellemezni az országot és kultúráját.
De vissza a Valentin napra. Eléggé ledöbbentem, amikor bent csörgött a vonalas telefon. Felvettem, és egyik kollégám hangját ismertem fel. A döbbenet után, mert boldog Valentin napot kívánt. Sikerült elmagyaráznom a hosszú csönd után, amit a köszöntése okozott, hogy nem szeretem ezt az "ünnepet", mert mesterséges. Oké, letudva, szakmai dolgokat megbeszéltük. Nem telt el egy óra, és kaptam egy emailt egy másik kollégától, aki egy sárga rózsával kívánt minden kedves munkatársának boldog Valentin napot, és remélte, hogy sok hasonlót fogunk kapni. Mókás, hogy ennyire módosult itt a Valentin nap, és ők kiterjesztették a barátság ünneplésére is.