Reggeli alakítás

Történet a fehér gyerekről (majomról), aki annyira örült egy természeti jelenségnek, hogy jól kitolt magával.

Reggel felébredtem időben, majd szokás szerint lementem borotválkozás és reggeli mosakodás után, hogy Bonnie-t kiengedjem, én meg kávét főzzek. A telefont fent hagytam a szobában, pedig mindig le szoktam vinni magammal (ennek jelentősége lesz még).
Szóval Bonnie-t kiengedem, és ahogy kilépek én is, hogy megnézzem milyen idő van, látom, hogy valami nem stimmel a kocsin, ami közvetlenül a ház előtt áll. Esőnyomok voltak rajta! Á, tuti csak valaki slaggal lefröcskölte! De nem, mert mindenhol voltak esőcsepp nyomok. Beugrott, hogy lefekvéskor esőhöz hasonló hangokat hallottam, de kizártnak tartottam a dolgot.

Ekkor néztem el jobbra. Hatalmas fekete felhők jöttek! Annyira megörültem neki, hogy be is mentem a fényképezőgépemért. Gyorsan csináltam pár képet, majd élveztem, ahogy fújt a kellemes hűvös szél.

Ekkor egy csattanást hallottam a hátam mögül.

Tudtam, hogy mi történt, meg sem kellett fordulnom.

A szél bevágta az ajtót a hátam mögött. Kilincs nincs rajta, csak kulccsal lehet nyitni. Az meg persze bent volt, én meg kint Bonnie-val. Enikő meg Dórival pont Delhibe érkezik meg ezen a reggelen. Szépen mutattam reggel nyolckor egy szál rövidgatyában a ház előtt. Mivel az ajtó kifelé nyílik, így berúgni sem tudom könnyen, feltépni meg pláne nem, mert ahhoz nagyon gyenge a fogantyú rajta. Gondoltam, hogy felmászok az egyik szoba teraszára és azt az ajtót rúgom be. Volt ott egy létra, azzal próbálkoztam. Nem jött össze, mert túl kockázatos lett volna felkapaszkodni a korlátra a létráról.

Átmentem a szembe szomszédhoz, aki a tulaj haverja/üzletfele/bátyja/akármi. A tulajnak van kulcsa, talán meg tudjuk szerezni, és akkor bejutok. Csengettem, de nem jött ki. Később kelős fajta... A közvetlen szomszéd meg nem volt otthon. Ott is csengettem. Bár a szolga talán otthon van, de nem nyitott ajtót. Telefonom a szobában maradt, így nem tudtam senkit sem felhívni, hogy segítsen. Ügyködésemet érdeklődve figyelte négy idősebb ember pár házzal arrébb. Nem tudtam mást tenni, mint őket megkérni, hogy segítsenek. Kerítettek egy kulcsot a lakóparki őröktől, de az nem nyitotta ki az ajtót. Becsengettek a szomszédhoz ők is. Na, akkor a szolga előkerült a szomszédból. Addigra hívtak valakit még (talán az egyik őrt), és elmagyarázták nekik, hogy másszanak át az ő erkélyükről az én tetőteraszomra. Ugyanis véletlenül nyitva felejtettem tegnap este azt az ajtót. Akkor azért nyitottam ki, hogy jöjjön be a kellemes levegő, mert bent eléggé meleg volt.

Két perc sem telt el, már lent is voltak a házban, és kinyitották az ajtót. Én fogtam Bonnie-t, nehogy nekik menjen. De ez a kutya lökött! Ha valaki a kertkapun akar bejönni, akkor ugat. Ha a házból jön ki, akkor meg se nyikkan. A mókás az volt, hogy fél perc múlva a szomszéd szolga jött vissza, hogy most ő zárta ki magát, és a teraszon keresztül vissza kell másznia …

Szóval ilyen ügyes voltam ma reggel! De a kép sikerült, hogy milyen felhős volt az ég reggel. Nemsokára minden nap fogok ilyet látni, de akkor nemcsak tíz percig fog esni az eső. Ja, mert miután bejutottam, jött egy frissítő zápor.



És ez volt a 100. bejezés a blogban. [Taps!]