Esti áramszünet

Ha van, amit a reggeli áramszünetnél jobban utálok, akkor az esti fajta az. Már lassan egy órája ülök itt mindenféle elektromosság nélkül. Ezalatt jelentős fiziológiai és idegi változásokon megy át az ember:

• 0. perc: "Óh, már megint elment az áram!" (a ventilátor lassul és a légkondi leáll)
• 0-5. perc: "Mindjárt visszajön.... Á, nem kell gyertya és elemlámpa!" (a ventilátor már csak egy háromágú műanyag ipari termék a plafonon minden funkció nélkül)
• 5-15. perc: "Na, keressük meg azt a gyertyát! A fenébe, lassan venni kéne, mert monszunban még sűrűbben lesz ez." (bezzeg a szomszédnak van valami aksija, nála világít a lámpa)
• 15-30. perc: "Ki kéne nyitni már az ablakot, talán kint mozog a levegő." (első izzadtságcseppek megjelennek csoportosan a homlokomon)
• 30. perc: "Igen, erre vártam! Sikerült megtalálni a petárdát?! Ügyesek vagytok!" (szerencsétlen kutyát próbálom nyugtatgatni, meg elmagyarázni neki, hogy nem kéne a tv tetejére felmászni...)
• 30-45. perc: "Biztos valami kannibál törzs is van erre, mert simán puhára párolódok ebben a fülledt, álló levegőben..." (a fejemen már monszun van, úgy folyik rólam a víz)
• 45-55. perc: "Na elég lesz már! Értem én a viccet!" (csak nem nevetek)
• 55. perc: "Megírom a blogba, addig visszajön az áram!" (nehéz úgy gépelni, hogy félmondatonként törlöm az izzadtságot a fejemről)
• 65. perc: "Lehet, hogy fogadóirodában kéne tétet tennem arra, hogy milyen hosszú lesz ez az áramszünet?" (már a szomszédnál sem ég a villany)

1 óra 45 perc múlva lemerül a laptopom aksija. Addig nagyon remélem, hogy kapok némi elektromosságot. Tartósan!



A környék még mindig sötétségben. A szúnyogok totális támadást intéznek pont ellenem...

A lemerülésig hátralévő idő: 1 óra 24 perc